Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-06 [116]

— ZU MATUSKA /9. folytatás./ Elmondja Matuska, hogy az egyik Rákoczi-uti üzletben még fokoto szemüveget, vattát és ragasztót is vásárolt. i Igon - állapit ja mog az elnöki, - leukoplasztot... - Hogy hivják? - hajol közolobb az elnök folé Matuska és még a kózét is a füléhoz tartja, - én ozt a szot soha életemben ki non * mondtam. AZ

1 attontá'tor-ruhához szükséges egyéb dolgokat, valamint a sin$ a satut Bóösbon akartam megvásárolni^ mórt ozokot a határon anugysen ongodtók volna át , « Egyszóval Ön azért vásárólt két helyon is, hógy annál nehezebben derüljön ki a merénylő kiléto, - állapítja mog az elnök. - A, dehogy - 'legyint fölényesen Matuska - megvehettem volna én Bécsbon is nindont. Hiszon a satu volt a nyonravozotós szempont jábol a logfontosabb tárgy s ezt Bécsbon vottom neg. Erről fedezték fol az egészet. -"Igen, - hangoztatja az elnök - de maga ugy gondolta, hogy az attentatorsruhát ogyszorüon a merénylet színhelyén hagyja és olnonekül. - Olyan attontatort én még nom láttam - rázza mog a fejét Matuska - aki ruháját levetve távozott volna a helyszínéről. - Na és, - faggatja tovább az olnök, - honnan kapott pénzt nindozokro? - Korosten én^ volt nokom pénzom! - hetykélkodik a vádlott. - És a családjára non gondolt? Hogyan norészol mély vallásos érzülotro hivatkozni? Hogyan tartja nindozokot a norénylottel összce gy o z te t ho t őnek ? - Nokom non okozott oz a dolog élvezetet, tessék elhinni, el kellett követnem! - Dehogynem okozott! - int tagadólag az olnök. - Maga a merénylettől várta az élvezetet, do ozenkivül egyéb céljai is voltak őzzel. - Igon, ezon a módon akartam a vallásos kommunista pártot reg alapítani! - Dohogyls! Ön kizárólag a találmányai értékesítését remélte ozon az uton. - Én, kérem, "berühmt" ember akartam lenni,mindenáron, s mint borühmt"oribor könnyebbon megalakíthat tan volna a vallásos szektát, - Maga már többször beismerte, hogy a találmányai értékesítését várta a találmánytól. Magának csakis az volt a fontos* Majd ki fog itt flerülni az igazság! - Éppon azt akarom én is! - jelenti ki nagyhangon a vád lott. Matuska a továbbiakban elmondja, hogy január 3o-án órkezott mog Béósbe ós ott a pályaudvaron nyomban átöltözködött az "attentáter"ruhába, leragasztotta a leokaplaszttal a fél arcát. - Ahá - kiált fol itt váratlanul a vádlott -most már tudom: görögszó oz a lookoplaszt! - Hagyja ezeket! - Inti le fejcsóválva az olnök. - Sokkal komolyabb dolgokról van itt szo... - Tudom kérőn, háronévo küzdök én is azrét, hogy végro ogy konoly főtárgyalás elé kerülhessek! - vág vissza a vádlott, aki ezután nég elmondja, hogy levetett ruhadarabjait ogy ócska kufforbe gyömöszölte, amit még a Toloki-téron vásárolt és az egész csomagot elholyozto á bécsi Ostbahnhöf ruhatárában. Ezután autót bérolt és elment sínt vásá*> rolni a Máriahilforstrasséra az Adlor-céghez, - Hogyan visolkedett vásárlás közbon az üzletben? - kérdezi tovább Márton olnök. - Hogyan?! Hát ugy, mint ogy attontatorhoz Illik, - jelenti ki szóles taglojtés közbon Matuska. Most hirtolon zaxzar támad, Tóth Pál László dr. orvos szakértő arra lesz figyolnos,' hogy a nellotte holyetfoglalo Donáth Gyula dr. ny. ogyotoni profosszor,ollonőrző elmeszakértő hirtelen rosszul lesz, r elsápad és elveszti osznélotét. Az izmos Tóth Pál dr, a kövotkoző pillanatban peholyként'kapja fel az idős professzort és hirtolon kifut velő a szabad lovegőro, Márton Albort dr, az általános tumultusban folfüg

r geszti a főtár gyalást, Az izgalom csakhamar olül: Donáth professzor a friss lovogőn néhány porv múlva magéhoz tér és ozután folytatják a fő. tárgyalást. ' ' ' - , /Folyt. köv./Ky. /f l\