Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-02 [116]

EGYHÁZI HÍREK "KRISZTUS A GYÁRBAN": RAVASZ PÜSPÖK NAGY BESZÉDE A PESTKÖRNYÉKI GYÁRIMUNKÁSOK ÉS IPAROSIFJAK EGYHÁZMEGYEI KONFERENCIÁJÁN. Csütörtökön délolőtt érdekos gyülokozottol tolt mog a budaposti rofomátus teológiai akadémia diszes, színpompás nagyterme: a Postkörnyék gyár inunk ásaiv a 1 ós„ iparosif jaival, akikot a postmogyoi roformátua ogyházmogyo hivott összo og'észnapon munkakonf oronciára, És a munkás ifjúság: soraiban ott volt T o 1 o k i Tibor gróf koronaőr, az ogyházmogyo gondae**-ka is, B o n k ó Foronc ny. államtitkárral, s igon aok lolkésszol. Ravasz László dr. püspök szolgált a bovozotő istoritisztoloton. Máté ovangéliuma IX. részénok 35-38«vorsoi alapján mondott boszédot, ozzol a ci.mol: "Krisztus a gyárban". -Krisztus r. gyárban, - lohot, hogy napközbon mint ogy fáradt, . poros, ismorotlon látogató mogjolonnék ogy nagy. gyárban, aroly sokozor ombort foglalkoztat, sokmillió pongő tökét forgat, nagy összofüggésbon él az ogész világ gazdásági szorvozotévol, ahol rottontő zaj, por, jövés-monés, káosz van, ahol ugylátszik, mintha mindönki olvosztotto volna főjét, mégis olyan halálos biztonsággal végzi ol a munkáját, - ha ido lép bo Krisztus váratlanul és ismeretlenül, mit órozno, mit gondolna? Egy pillanat alatt átlátná, hogyan szülotott a gyár, mik a szépségei és a csodái, azzal a tokintottol, amoll^yol ogykor átlátott tongoroken is csillagvilágokon s amolylyol felfedezte a fáról lehullott virágok örök törvény oit, amolyok olyafchatalmasak és csodálatosak, mint amelyek a hulló csillagok utj át szabályozzák. Ugy kinyílnék olfitto a Martin- és a Bos£mor-kohók rojtolmo, mint a virágkoholy, mort ogy kohó csoppot som különösobb, mint a virág kolyho. Tehát nom éroznó magát idogonnok a gyárban som, mort az Iston olovo-olrondolésébon ott van .már a műhely is, - Lo ozonkivül Jézus még szorolmose is volt a munkának,, ogyik lógszorolmosebb mondása: Az én £tyám munkálkodik és én is munkálkodom, - Dolgozzatok, amig nappal vagyon, - 6 volt az, aki a munka nagyságát mogéro3» te és sugároztatni tudta, hogy a munkazaj a ''oromtés dicsőséges robajának elfelejtett és olhalkitott visszhangja, a munka utóirat a torontés nagy óposr.ához, folytatása annak, amiről a Biblia'első könyve szól, kicsinybon ugyanaj',, amit Iston mivel a plán^étákkal, részloto ogy óriási ogyotomos művészetnek, amelyből fűszálak és naprondszerok, parányi ombori alkotások és bolygók alakulnak ki, Ennok a munkának dicsőségét éroznó mog, amely munka az ombor logmagasabbrondü nogkoronáátatása, mogbocsültotéso az onbornok az Iston részéről, mort reszadás van bonno Iston kiváltságaiból, Istonnol nom lőhetünk közösök gondolatban, érzésben, szontségbon, g Istonnol közösök lőhetünk munkában. Ez is ogy kapocs., amolybon Volo eggyéválunk, hozzákapcsolódunk, hozzáfüződünk, - Azért a munka magábanvévo: istoni kiváltság, a lognagyobb lohoteség, ut az élet csúcspontja folé, alkalom örökkévaló szépségok, igazságok és dicsőségok mogrogadására,., Do vajjon Krisztus benyomása csak annyi volna? Azt hiszom, rögtön látna valami mást: látná a munka mogátkozott arcát, azt, hogy milyonne vált a munka Bűnöset után, hogy mijkyonné vált ai: elbukott ombor számára, amit a munka robotja jolont az omborro nézvo, ezt a bilincset, amely loköti a ioldhöz, a sárhoz, látná azt az olkérgesodott lázadó lolkülotot, amollyol a fáradt ombor tiltakozik az örökké, napnapután megújuló tohor hordozása ollón. Valami nérftototlon szomorúság fogná ol a szivét , újra látva és tapasztalva azt, hogy amit Iston a logfolségosobb áldásnak gondolt, hogyan lott az az emberre nézve átok forrásává, - Lá^ná a munkát, mint robotot, látná a munkát, ar.iolynok az a tragikmea, hogy van, - ugyanokkor pedig lítná azt a munkát is, ami nincs' A kihagyó szivdofobanást az élet nagy vé'rkoringéséből, a kikapcsolt idogszálakat ogy órietsi nagy organizmusból, az üroson maradt holyokot, amolyokot non lohot kitöltoni azért, mort munkanélküliség van a világon... Látná a léloknok azt a mogürosodóset, amelybe a munkanélküliség korgoti bolo az or_bort, órozné, hogy ez az igazi rabság, az igazi kin, - Egyénilog is' csodálom azt, mondja Ravasz László, hogy Danfeö rottontő költeményébon, amolyot a pokolról irt, nincs ogy fojozot annak /Folyt.köv,/