Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-02 [116]

EGYHÁZI HÍREK /Krisztus a gyárban. Folytatás 1./ a kinok-kinj áriak olénokléséro, amikor orőtől duzzadó ós alkotásra áhitó omborok tohototlonül ós fogcsikorgatva kall, hogy álljanak, mort nincs mód arra, hogy dolgozzanak,,, A tohototlonségnok 02* a rettentő itéloto a legnagyobb ombori kinokhoz tartozik és ogyénilog is a kárhozat ogyik nagyon élos fájdalma, - A 3Zomoru tapasztalások ogyro fokozódnak: hamar moglátná Jézus a munkás rabságát, észrovonné, hogy a mai modorn világnak csakugyan van ogy olrojtott, titokaatos rabszolgasága, amolyből nom lohot kiszabadulni. Elni koll, hogy éljünk, dolgozni koll, hogy munkát kapjunk, alkudni koll és mindon módon, mindon áron dolgozni koll és ozt a munkát szakadatlanul^ napról-napra végozni koll s mindig csak ogy napra olég, a holnap mindxg bizonytalan, nincs mód a mogszabadulásra, nincs kivozotő ut bolőlo: - a munkás rabszolgaságát az 6 örökkévaló tokLntoto azonnal észrovonné, - is még oz som az volna, ami Hoki loginkább fájna. Sokkal inkább fájna Hoki, amit r lekor látna, ha a lélokro kollono figyelmeznie, mort akkor olébo tűnik az, hogy a gyárban az ombor géppé válik, élő, olcsó, hamar elkopó és hamar kicsorélendő géppé, AMolyik alkalmazkodik az acélgéphoz, szolgálja azt, vozoti és irányitja, de átvoszi annak szolgálatában azt az iszonyú lolkotlonségőt, amely a gép világának ismortotöjo: mindig ugyanazt a munkát, ugyanazt a mozdulatot robotolni, ogyotlen pontra összogozni mindon figyelmet is todndon érzést, kizárni a lélekből szinte kétségboosotton mindon ogyéni ihlotést, álmot, kövotelést, mosolyt, inspirációt, boloilloszkodni ogy falanszternek rondkivüli részlotosséggol kidolgozott, roppant szerkozotébo, - Krisztus látná, hogy a legnagyobb veszedolom, amoly a munkást éri, az, hogy géppé válik, hogy elvész belőlo a lélek,,, Szeretnok-o a gépek, fogyolmozik-o magukat, van-c bonnük hősiosség, kezdomény, képzolot, ihlotés? - Nincs, s a géppé vált ombor szomorúbb látvány az elbukott ombornél, a megromlott onbornél.., ás azt hiúzom, még kosorübb dolgot is látna Jézus: hogy a toromtés közös, egységes munkája miképpen vált két résferói ^őkéro és munkára. Látná, hogy a tőko milyen szivtolon, milyon iszonély ^olon, csak önmaga hasznát koroső, monnyiro monokül az érzésűktől, a szánalomtól, a szoretottől, hogy önmagát ogósz ridogségébon a természeti erők kogyotlonségévol tartsa fenn és megbizonyítsa,,., Szivtől fél a tőko, szivével nom fór összo, ezért a gazdaságtörténetnok nagy föltalálásai vannak arranózvo, hogyan lohot a tőkét órzéstelonitoni, szomélytolonitoni. És látná Krisztus, hogy a személytolon tőko folott 'sokszor milyon lolkotlon szomélyok rondolkoznok s látná, hogy a másik táborban, a munkások sorogébon éppon olyan szomélytolón, lolkotlon omborok élnok, a küzdői..os omborok sok igazságából monnyien élnok és akkor kitárulna előtte a rettentő hasadás, amoly a munka és a tőko között fönnáll: a tőko, amoly kiuzsorázza a munkát, föléli önön verejtéket, s a munka, amoly halálos ellenségének tekinti a tőket, a maga számára birtokba akarja venni, - a teremtés nagy munkája moghasadt, kettévált s a meghasadt teremtés a világkáoszba való visszatérését, a toromtos visszáját mutatjal,,. - És akkor felzondülno száján az Ige, amolyot a zsinagógákban, a fügefaligotokbon, a halászb irkákban mondott, amikor látta népe gyámoltalanságát, olhagyestottságát, - ismételné ozt az igét a gyárban is: "Az > aratnivaló gabona sok, do az arató kevés", Amit látna a gyárban, csak alkalom volna arra, hogy újra hirdosso örök igazságát, oz számára csak advent volna, amolybon közoledik a boldog, karácsonyi mogoldá3, "Kérjétok az aratá" Urát, hogy küldjön munkásokat az ü aratásába", - . hogy oldódjék mog a teremtés munkájában az a nagy meghasonlás, amely szomboállította a tőket és a munkást: a ttíkés lássa, hogy aftit Isten adott, sáf ars ágba adta no lei az ért, hogy mindonok közjavára használja fel, a munkás lássa, hogy az a tőko, amolyből noki konyoro van, világépitő orő, olyan hatalom, amelytől műveltség, ogészség, olot, omberi méltóság, szabadság, erkölcs, szépség virul ki a világban, ellene lázadni, széttörni éppon olyan balgatagság volna, mintha a fóiszálak a tavaszon akarnának megosztozkodni, s a kalászok a föld toromtúorejét a maguk számara akarnák monopolizálni. Allitsák holyro a munka Q ORSZÁGOS LEVELES

oly t, köv,/