Magyar Országos Tudósító, 1934. október/1
1934-10-02 [113]
- Nem érezzük-o mi magunk sokszor, hogy ebben a hazában is éppen a legmagyarabbak, akiknek magyarságához ezor esztendő szolgáltatja a bizonyságot, ugy találják néha, mintha idegenné kezdenének válnfc a saját földjükön. Mintha mindenkinek több jussa volna, mint nekünk,mintha mi kezdenénk lenni f eleslagosok, vendágek> * ma vendégek, holnap talán hívatlan vendegek. Nem nehezedik-o lelkünkre valami olyan gondolat,hogy hátha ez a magyar nép áldozati népj Nevelőink pedig egy percig sem szolgálhatnak, ha nincs hitük a tapaszban ós az ólotbon. Májusi nép lehet csak a nevelő, - novemberi arccal nevelői munkát végezni nem lehet,Az eltévedt lovasnak nagy kisértéso,-ami az egész háboruutáni magyarságnak a legborzongatóbb kis értet-lát ása —nem ül-e dermesztő hatással reá azoknak a nevelőknek a lelkére, akik csak akkor tudnak jó munkát végezni,ha nyitót t ablakokon át a tavasz fűszeres üzenete lopódzik be a szobába, s ha körülöttük a tormészot sötét télben áll is,a gyermeklélek illatában a nemzet virágbaboruló életfájának nodvkeringését, győzedelmet érzik és minden reménységét hordozni tudj ékít - Nehéz dolog magyar tanitónak lenni ma, de nehéz dolog magyar reformétus tanitónak is lenni. Lelki szempontból is nehéz, mert éppen most és éppen a református nevelőkön: tani tokon, tanár okon, sőt egyházi vezérombereken is regentartó lelki válságnak fordulópontja mogy keresztül. Az egyház tanitása gyermekkorunknak kedves, hagyományos képe,amely azonban lelkünk növekedésével,amint megteltünk a mai modern mivelődés törvényeinek, tanításainak ismeretével, mintha egy elfelejtett és tisztán kegyelet szempontjából értékelhető valósággá vált volna. Mintha az emberek az eszükkel már nem volnának reformátusok,nem volnának keresztyének,csak tisztességből, jómodorból, talán érdekből, legj óbb esetben bizonyos kegyeletből, uri lojalitásból tartják még magukat azokhoz a formákhoz,amely éknek benső igazsága már nem élmény és nem szenvedély. Olyan formán vannak mint Tolsztoj, aki önélotirásíában mondja: osténkint még mindig imádkozom, - amikor pedig már régen mem hitt Krisztusban és Istenben • és amikor egy barátja egy vadíLszaton, akivel együtt hált, azt kérdezte; te még tartod ezeket a régi szokásokat? egyszerre ugy érezte, mintha valaki ujjával meglökött volna egy falat,amely már elkorhadt és erre a lökésre az egész fal nagy robajjal összeomlo»tt.,, - A modora ember lelki szempontjából pedig református tanitónak lenni annyit jelont,mint egy nagy világnézeti kérdés elé állíttatni,/ mint leszámolni a hit végső nagy kérdéseivel,dönteni abban a tekintetben, hogy igent,vagy nemet mondok-e az örökkévalóság legnagyobb kérdésere: az Ur Jézus Krisztusra. Mit jelont ura református tanitónak lonni? Jelenti, hogy négy százados intézmény ok szolgálatában állok, amikor özeknek az intézményeknek fenntartására a szükséges anyagi támogatást sem az ógyház, sem az állam elegendőkéin megadni nem tudja. Jelent szogény ségot,hátratetelt, ki nem kapott fizetést, j 'el ont kenyér helyett Ígéretet, legj obb esetben váltót, fizetési meghagyásokat,., Hasonlit ez sokszor ahhoz a vacsorához, amelyről Kogonsburgi IBorchtold bőszéit: amott a vad,lődd le, főzd meg, akkor majd ehetsz... JoőLonti magyar református tanitónak lonni, hogy visszavonhatatlanul, örökre lácisebbséghez tartozik, érezni a kisobbség tragikumát, amely ebből áll: nem é zab ad áltatni magát. azzal,mintha többség volna és mégis meg kell msaradnia a kisebbségi h.lyzot nehézségei között is e helyzet méltóságában £a igazságában.Kisobbségben lonni fájdalmas dolog, de egy ogyetomes vonás4Meg mindon igaz,minden j ó és mindon nemes ezen a világon kisebbségben volt. - Kisebbségben van az 3»mbor az élő lelkek között,a fehér faj a sárga és a szines fajokkal fi zömben, kisebbségben van a fehér fajta között a^mivelt, a nyugateuróptii,kise t bbségben van a keresztyén a nem*koresztyénnel szembon,kisobbs égben vagyunk mi protestáns ok,kisobbs égbon vagyunk mi magyarok Európának ezen a részén, . - magyarsága révén kiJj sebbségbon van a megszállott területeken minden testvérünk és református jL_ voltunk révén itt nekünk kisebbségi sorsunk van,mintahogy viszont a ref őrli Katusok között az igazán hiVŐknek, komolyaknak,alázatosaknak,a krisztusiV aknák csakugyan mindig kisebbség a sorsuk, /folyt, köv./
