Magyar Országos Tudósító, 1934. október/1
1934-10-09 [113]
~» ZU TRDPPAUER-ÜGY /4. folytatás./ Szolcczky Ferenc mérnök arról vallott, hogy Stróhnnol együtt kint volt Troppauor Ilona édesapjának tomotésén, de arra nem emlékszik, hogy Troppauor Ilona belekarolt volna az uniformisban lévő századosba. Stréhn megjegyzi erre, hogy egyesek szerint Troppauer Ilona el is ájult és -ráesett. Ebből a meséből annyi az .igazság, - mondotta Stréhn, - hogy Troppauer Ilona állitólag rosszul lett, megtándorodott, de nem mentek ezután karonfogva t Czellát Melinda annak a háznak volt a gondnoknője, ahol Stréhn százados lakott. Egy izben Troppauer Ilona hozta a lakbért's amikor megkérdezte, rokona-e a századosnak, azt felelte: titkárnője^- vallotta. Ezután özv. Nagy Sándornét, Stréhn százados jelenlegi feleségének édesanyját hallgatta ki Schadl elnök. Kijelentette, hogy vallomást kivan tenni, - Amikor Stréhn lejött Bajára s megkérte leányom kezét - vallotta az úriasszony - mindent részletesen elmondott nekünk. Beszámolt arról, hogy Troppauer Ilona megfizetett barátnője volt, s mutatta azokat a nyugtákat is, amiken Troppauer Ilona nővére ós édesanyja igazolták a küldött pénzek átvételét. Arról is beszélt jelenlegi vőm, hogy a három nő állandóan botrányokat rendezett, megtörtónt egyszer, hogy Troppauer Ilona a fürdőszobából kiabálta: borotvával elvágja az ereit, ha nem adja irásba, hogy leányomat nem veszi el feleségül. Nagy Sándorné után özv, Beck Kálmánné tett tanúvallomást. Elmondta, hogy Stréhn százados és Troppauer Ilona meglátogatták a kórházban, ahol feküdt, a leány mint vőlegényét mutatta be a századost, Stréhn megjegyezte a tanú szerint, hogy Ilonában volt feleségót látja s mogmutatta a jegygyűrűt Í3, amit Ilona hordott s ebben S.K. monogramm volt, Stréhn megjegyezte erre, hogy ez elhunyt feleségének a jogygyürüjo volt, Beckné a vallomás további részében még arról is vallott, hogy Stréhn arra a kérdésre,'mikor lesz az esküvő, azt válaszolta: meg kell várni, amig őrnagy leszo A tanúvallomásra Stréhn kijelentette, hogy szó sem volt ezekről a kérdésekről. >• Több más tanú után Grünfeld Riza szabónő arról vallott, hogy két hét^n át dolgozott Stréhn lakásán Troppauer Ilona részére, A számlát a százados fizette. A cseléd egy alkalommal olbizalmaskodta, hogy jó asszonya van /Stréhn és Troppauer Ilona mint házastársak éltek együtt a lakásban/, de még nem házasodtak össze, az esküvő akkor lesz, ha a' százados ur gyászéve letelt. Azt is elmesélte a tánu szerint a cseléd, hogy amikor felfogadták, a százados lelkére kötötte, hogy ugy tisztelje Troppauer Ilonát, mint jövendőbeli feleségét, Stréhn tagadta, hogy ily en kijelentést tett volna. Végül özv, B'ock Kálmánné még pótlólag elmondta, hogy Troppauor Ilona édesapáinak temetésén a százados és Ilona karonfogva mentek. - Egy zsidó úriember ismerősöm azt mondta, hogy a zsidó szertartás szerint ez nem is volna lehetséges - ugrott fel a padról Stréhn, - De igen, a menetben szabad karonfogva menni- felelte az asszony, - Erre ugy látszik szakértőt kellene meghallgatni - fejozto bc a vitát derültség közben Schadl elnök, A tanubizonyitás ezzol be is fejeződött, az elnök felolvastatta a táblai és kúriai Ítéleteket, /Sy,/ Stréhn Károly mutatott ezután be több iratot, amelyekkel igazolni óhajtotta, hogy Troppauer Ilona őt, felettes hatóságánál, de a bíróságok előtt is több alkalommal följelentette zsarolási célzattal és hogy a bíróság meg is állapította a főmagánvádló ilyen irányú szándókét. Utoljára került a sor Troppauor Ilona kihallgatására. Elmondotta,hogy Stréhn eljegyezte őt,néhai feleségének jegygyűrűjét húzta az ujjara és meg is kérte a kezét az édesanyjától. - Igaz-e az, hogy a százados ur önt éjszaka és olyan jelenőtök között mutatta be idegeneknek, hogy abból nem lehetett komoly menyasszonyságra következtetni? Igaz-e az,póMmiaaimBJDim hogy öií a százados ur lakásán az ágyban feküdt? - kérdezi az elnök. "•-** - E n Stréhnnél laktam, tehát ott is aludtam. Megtörtént, hogy tiszt urak voltak ott látogatóban, de természetesen én másik szobában aludtam. /Folyt.köv./ Ma.
