Magyar Országos Tudósító, 1934. július/3

1934-07-31 [106]

/MARSC HALL FERENC ÜNNEPLÉSE* Folytatás 3./ - Du mog koll ©mlokoznom arról a küzdelemről is, amolyot tizenkét évon át folytattunk volotok ogyütt. Mog kall állapitanom, hog- soha agrárcsoport bocs ülőt osobben és nagyobb önzőt lonséggol nom teljesítette a maga föladatát, mint ti. Ennok a pártnak és a kormányzati elgondolásnak misszionáriusai vagytok tulajdonképpen, s fel is vagytok vértezve erre a föladatra, mert nemesebb idealizmussal, tökéletesebb elhatározással^ kevés ember dolgozik a perifériákon, mint óppon ti. Engedjétek meg, hogy szimbolikusan megrázzam valamennyiötök kezét, s arra kérjelek benneteket, hogy ez a kézszorítás legyen örökös, legalábbis maradjon mog addig, amig ott ülök a rideg Íróasztalnál, mort különben ol fogok veszni az akták tömegében - márpedig csak azt az ogyot kérem a magyarok Istenétől, hogy az akták soha el ne boritsanakl - Annyit beszélnek ma hidépitésről. Legyen hídépítés a magyar íróasztalok és a magyar barázdák között -nyissuk ki a hivatalok ajtóit és ablakait, ha koll hajítsunk ki "minden aktát, mert aktából még sohasem nőtt bánáti buza és ízletes gyümölcs. Tudom, hogy akta mindig volt ás mindig lesz, az elsőbbség azonban az élet követelményeié legyen, előbb jöjjön az élőt, s csak azután az akta, /Nagy éljenzés./ - Tudom, mi a becse és értéke államtitkári kinevezésemnek, do engedjétek mog, hogy ennél is többre becsüljem azt a barátságot, emit ti nyújtotok felém, s hogy arra a szellőmre ürítsem poharamat, amely mindig áthatotta az agrárcsoportot, s. amelytől egyedül várom azt, hogy tul tudljuk vele vinni a magyar barázdákat a kis határokon, Ennok a szellemnek győzelmére üritom poharamat. Megújuló lolkos taps követte az államtitkár beszédét, A jelenlevők sorra felkoresték Marschall Forencot és isriétolten elhalmozták őt jókívánságaikkal, /MOT/X:H-G , A \/\A