Magyar Országos Tudósító, 1934. július/3

1934-07-28 [106]

/ASBÓTH JL'No TISIETESE, § o 1 y t t t á s 1./ Mikor lúost ötvonévo az akkor oly nehezen megszerezhető bajnoki cimot elnyeri, szinte tüntetően hangoztatja a már léhásodó, elpuhuló és nemzetközivé váló békevilág előtt a testi, lelki és nemzeti egészség szükségességét, mint ami egyedül menthet meg minket a hanyatlástól, - s most tizenöt év óta ugyancsak ezért, a testi, lelki es nemzeti egészségért lép sorompóba, mint ami egyedül támaszthat fel bennünket a magyar kultúra "d)o jrofundisá -bél* Van valami fenkölt, szinte hősi nagyszerűség ebben a következetességben és mondjam-e szeretett Jenő barát cm - épp igazolja legjobban a te eszményeid, színarany igazságát. Ha visszagondolok együtt töltött évtizedeinkre, .. áttol fogva, hogy Kossuth Lajos temetése napján a te vezetésed alatt kergettük ki a Nemzeti Czinházból az osti előadásra betóduló közönyösöket,egészen addig, hogy a MAC-jubileum alkalmával is te vetetted fel a Regi Gárda megalakításának eszméjét, - elmondhatom, s velem együtt az egész társadalom elmondhatja: életed mindvégig érzés és cselekvés "in hoc signo" jegyében tolt el. Mint a Regi Gárda elnöke pedig büszkén tehetőm hozzá: te voltál és a te szellemed lesz továbbra is intézményünk lelke. Szeretted ós ápoltad, mint a tulajdon edosgyermokodet, hajlékot is szereztél neki, szépet, palotásat es ez volt az utolsó örömöd, gyönyörűséged. Bel- és lallföldi hirességok la kom ás bevonásával, angol mintára, igy lett naggyá ez a Régi Gárda, amely immár nemcsak sportif juságuhk nemzetközi diadalainak •» az ünneplő móltány lása, hanem a magyar lovagias szellem, a "fair play", s a magyar társadalmi lelkiismeret areopágja is. A refrén mindig ugyanaz marad: testi, lelki és nemzeti egység... Hisz való igaz a planéta e züllötthitü, züllötterkölcsü szodemai világban, hol semmi szent nincs többé,- csak az Asbóth-hirdette egészség és erő emelhet fel minket újra, az a puritán idealizmus, amely az alapit

u Esterházy mellett a Magyar itthletikai Club másod ik apjává avatja Asbóth Jenőt. - -un ahogy ezt kimondom, felejthetetlen Jenő barátom, máris szinte hallani vélem kedveshumoru szavadat es immár elárvult fakalapácsod tiltakozó kopogását. Elárvult*' - ismét helytelen ez a szó... Te velünk maradsz és enn ík a f ^kalapácsnak ezentúl is csak a te szellemedben lesz szabad kopognia; csak kopogjon ezentúl is erélyesen, pörölyözze izzó vassá, nemzeti fegyverré bennünk a te eszményeidet. "Vale sit tifci levis terra". . . legyen testednek könnyű az a magyarföld, amelyért éltei, -s amelyért szellemed tovább fog harcolni bennünk es velünk, E szellem előtt, Asbóth Jenő lelke előtt n ;m búcsúra, hanem további velünk vale együttlétre hajtom meg a Magyar Athlotikai Club es a Régi Gáirda kettős lobogóját, A gv.lszkórus szivhezszóló éne e után a koporsót a Régi Gárda bajnokai: Lauber Dezső, Dáni Nándor, Boronkay Ménes, Mihályffy Dezső, Kirchknopf Ferenc és Beligovics István emelték vállukra és vitték a sirhoz, ahol mégegyszor beszentelték Aahéth Jenő tetemeit, /KOT/sz.