Magyar Országos Tudósító, 1934. július/2

1934-07-16 [105]

— EGY KULTÚRMÉRNÖKÖT LOPÁSÉRT KÉTÉVI FEGYHÁZRA ITcLTEK. Naszvadi Lajos harmincn/olóéves Iculturr.iőrnők kétrendbeli lopás miatt került na a'büntetÖtörvónyszék elé. Ez év május 28-án lakásadója, Bibó Zsigmond ny. 'dohánygyári felügyelő zárt szekrényét felnyitotta, több rend ruhát és egy csomag dohányneműt lopott el, majd néhány nap múlva elkövette a másik lopást: Spcngl Józsefné nevű ismerősénél rövid időre magára maradt a szobában és ezt az alkalmat arra használta f,l,hogy kilopja a nyitvafelejtett szekrényből az ékszeresdobozt, A ruhanemüket és a dohányárut'a Teleki-téren eladta, mig az ékszereket 85 pengőért elzálogosította.' Az ékszerek mellett még 9o pengő - készpénzt is kilopott Sponglnc szekrényéből, amit szintén elköltött. Naszvadit, aki előkelő család elzüllött tagja, fogházon kísérte fel perének tárgyalására. Elmondta, hogy már sokszor volt büntetve, ült már több évet börtönökben, .egyszer kétévi, másszor két és fél évi fegyházbüntetést is kitöltött, többnyire szintén lopásokért. - Diplomás ember Hétére hogy juthatott idáig? - kérdezte Riedl Gyula tanácselnök. - Magam sem tudom. Azt hiszem a harctér miatt'van az egész. Érzem: nem vagyok normális, nem tudok ellentállni a bűnnek. De ne tessék azt hinni/ hogy ezzel akarok védekezni, tettemért vállalom akövétke zmény eket. Voltam tizenegy hónapig az elmegyógyintézetben is, de onnan elbocsájtottak. Azt hiszem,'a súlyos gazdasági viszonyok is^okai az én szerencsétlen helyzetemnek. Legutóbb gróf Esterházy Jánosné borkimérésében, .voltam alkalmazásban, de elvesztettem állásomat

%

Azután mindenféle nMíftcát-válla-l.'-/m, de megint csak fogházba kerültem, 1928ban töltöttem ki .Legutóbbi büntetésemet s hazamentem édesanyámhoz, elhatározva, hogy becsületes útra lépek. Egy ideig minden jól ment, de detektivok kerestek fel állandóan édesanyámnál, mire anyám azt mondta: ' mi lesz velünk, fiam, ha rossz hirbe hozod házunkat s igy tönkremegyünk, Ezután elköltöztem anyámtól s a legnagyobb nyomorba jutottam. Piaci, cimfestéseket vállaltam, mde alig kerestem annyit, hogy kenyérre 'jusson. Ekkor Bibó Zsigmondoknál laktam, de nem tudtam kifizetni a lakbért, Éppen azért menténkbe, "a szobájukba, hogy megkérjem: adjanak haladékot, de nem volt bent senki., mire kicsit vártam.. Eközben a legsötétebb gon dolatok fordultak meg agyamban. Eszembe jutott áogafflalmam, amit anyám nak tettem, hogy nem követek el több bűnt s elhatároztam: végzek magammal ,/ Közben az asztalról felvettem egy cigarettát s rágyújtottam. Dohányzás közben észrevettem, hogy a szekrényt nyitva felejtették s magam s'em tudom, hogy történt, de néhány pillanat alatt már ki is rámoltam/a szekrényt, egy bőröndbe gyömöszöltem a ruhákat és zsebrevágtam az,ott talált cigarettákat•is, / - No és a másik lopás? - kérdezte az elnök, ./ - Ott is az volt a vesztem, hogy egyedül maradtam a szobában. Itt is nyitva volt a szekrény és kínálkozott az alkalom. Megint nem tudtam ellentállni: kiloptam az ékszeresdobozt. Ezt is megbántam, de nem tehetek róla. A törvényszék nem talált szükségesnek további bizonyítást, minthogy a vádlott töredelmes beismerésben volt és a perbeszédekre került sor. Schüssler Rezső dr, ügyészségi alelnök szigorú büntetést kért az elzüllött mérnökre, mig Lénárt Béla dr, védő enyhe büntetést indítványozott. Azt fejtegette, hogy az ilyen szerencsétlen ember számára nincs más ut, ha nem akar bűnözni, mint az önkéntes halál. Nem tud elhelyezkedni, a társadalom nőm fogadja be s ha nem akar éhen halni, vagy • lop, vagy öngyilkos lesz. Kérte ezt az Ítélethozatalnál figyelembe venni. A törvényszék végül is kétrendbeli lopás bűntettében-mondta ki bűnösnek Naszvadi Lajost és kétévi fegyházbüntetésre ítélte. Enyhítő körülményként mérlegelte a törvényszék meg nom cáfolt nagy nyomorát, de súlyosbító körülmény többszörösen büntetett előélete. Naszvadi közönyösen,'majdnem apatikusan fogadta az ítéletet s kijelentette, hogy megnyugszik. A'vád képviselője sem fellebbezett s igy az Ítélet jogerős. /MOT/ Sy.