Magyar Országos Tudósító, 1934. június/3
1934-06-27 [104]
ZU DRxHR ÜGY. / 18. folytatás./ - Az ón részvényein nagyrészt az Angol Magyar bániénál voltak deponálva, ezeket én eladattam, pénzzé tétettem egyéb értekpapirjaánat is és visszafizettem a tartozásomat. Részint Dróhr Imrének, részlet Perry Tibornak kezébe fizotton a részleteket. A titkár megállapítja az Írásokból, hogy Halász Lajos 'intézkedett, hogy részvényeinek ellenértékét utalja át a bank Vass József váltótartozására, -El is ionértők Halász folyószámláját egyizben 24.ooo pengővel, nás izben 18.ooo pengővel. - Ön tehát azt állitja - állapi e-ja meg az elnök - hogy Vass József nemcsak azért fizette ki ön helyett am iniszteriumnak azt a 2oo,ooo pengőt, amellyel ön tartozott, hanen amiatt is, mert a minisz tor adósa volt önnok. - Igen, igy van - állitja Halász - sőt nemcsak Vass József' volt adóson; hanom ugyanakkor Dréhr Imre is tartózott nekem 94.ooo pengővel. /KY/. - Volt önnél Dréhrnek folyószámlája? - kérdi az elnök. - Igen! - válaszolja a tanu, aztán becsatol különbőz, iratokat, amelyekből megállapítani kéri, hogy 1927'március végén 3oo milliót, . ós'kisobb nagyobb időközökben ettől kezdve lo.ooo, 25oo, 3ooo, 2o,ooo, lo.ooo és 2ooo pengőt juttatott Dréhrnek. - Tudom, hogy hol v agyok és ki előtt állok, m él toságo uram - mondja hangosan Halász - soha hamisan nem esküdtem és most sem fogok hamisan megesküdni. El kell itt mondanom a következőket: - Vettem egy ezüst teáskészletet egy alkalommal Vass ni'.', sztérnek és amikor a Bachruch cég egyik tagjával beszélgettem, felémiite ttc olottemm hogy van a cégnek ogy rendkivül értékes püspöki keresztje, próbáljam meg megvételre felajánlani Vass miniszternek. Én felkérést:..! Dréhrt és említettem neki a keresztet, megjegyezve, hogy az állítólag Hohenlohe bíborosé volt. Dréhr azt mondta, hogy jöjjek el egy másik alkalommal, majd beszélni fog Vassal. Egyébként is meg fog engem kérni valamire. En kóaőbb el 1* mentem Dréhrhoz, aki közölte velem Vass üzentéét, hogy nagyon boldog bolha ha megvehetné a szóbanforgó keresztet, de nincsen pénze. Mellékesen, megjegyzem, hogy a Dréhr által kért dolgot elin Eztcm,'dc nom akarom itt elmondani, hogy miről volt sző, mert csak csekélység, Vass üzenetére pedig megjeygeztem, hogy viszont én lennék nagyon edog, ha a kegyelmes ur hajlandó volna elfogadni tőlem a karsztét pr,.sen he. Dréhr ismét kilátásba helyezte, hogy ezt közli Vass miniszterrel és nemsokkal később értesített is engem, hogy a m iniázteit nagyon boldoggá tette az ajánlatom. Én kérem - folytatja most'már kiabáló hangon a t e.e mindig csak adtam és soha sem kaptam senkitől. Soha az életben elő ne hozakodtam volna ezzel az ajándékozással sem, ha a vádlott ur nem nyilatkozott volna ugy rólam Az Est-ben... - Jé-j:ó, de mi lett aztán a keresztből - szakltja félbe Töreky elnök. - Vártam, hogy valamilyen levelet kapok a kegyelmes úrtól, ez a levél azonban elmaradt. Végül is szóltam F crjr Tibor titkárnak, aki azt mondta, hogy ő sommitsem tud a kegyelmes urnák adott ajándékról. Hát persze, hogy semmit som tudott, mert a teáskészletet az államtitkár ur ..megtartotta magának, a keresztet pedig ő ajándékozta oda Vass minisztern ok. Az élő Istenre esküszöm, hogy oz igy volt, - Sokszor megesküdött már ön! - legyint kezével Dréhr, Halász most szembefordul Dréhr Imrével és szinte rikáe solva kiáltja: - Én nom szoktam hamisan esküdni! Az elnök kopog ceruzájával és igy/akszik lecsillapítani a l&thatólag igen felindult tanút, majd pedig némaszünct után megkérdezi 1 ásztél, hogy Dréhr mit fizetett vissza a n'ckr adott ös szegekből. - Soha egy fillért sem méltóságos utam. En azonban adtam neki, A továbbiakban Halász elmondotta, hogy Hankótol két részletben kapta meg a kölcsönt, egy részét befizette a Magyar Nemet Mozog .z• d^asági R.T.-ba, 12o.ooo pengőt pedig befizetett a Győri Takarékpénz a ár folyószámlája javára, amelyet megfelelő okmányokkal igazolni'is tud. /P lyz. köv./Ma,
