Magyar Országos Tudósító, 1934. május/2
1934-05-14 [100]
/GRÓF BETHLEN ISTVAN BEJZiDá! AZ JLURJAÍIM üiftíErkELYEí3 KÖZÜLEM.Folytatás 5,/ Bonok a hndsorognek ugyanis, nr- int azt a világháború o soraényoi ut lag a vak előtt is oizonyitották, igazi nagy katonai értékát a magyar csapatok alkották. Az a törekvés tehát, hogy a magyar nemzet jogos igényei benne kielégítést nyerjenek, nemcsak a magyar nemzet, de ennek a hadseregnek j°lf elfogott katonai szempontjaiból es ..a egosz Monarchia védelmi erdekei szemszögebői is teljesen jogosnak volt tekintnotő. - Ha a világháborút el is kerültük volna, még egy kisebb háború is, amelyben a magyar csapét ok értéke ..s jelentősége a Li onarchia védelme szempontjából kitűnt volna, elkerülhetetlenné tette volna r hadsereg kérdésének teljesen uj -.lapokon, mégpedig az Apponyi alti követelt módon való rendezését ,.s ez a követelés teljesen jogosan es ellenállhatatlan erővel tört volna magánk ute.t a köz életbon és ily uj rendezés r tényleges erőviszonyoknak is megfelelt volna. Hogy a háború előtt a közös hadsereg egész tisztikar:., Ferenc Ferdinánd trónörökösön kezdve egészen ;.z utolsó osztrák hadnagyig a ^onarchia erejét a közös hadsereg németnyelvű egysegében kereste és nem ismerte fel azokat a hatalmas népi és lelki ^röket, amelyek a Monarchia utolsó erőtartalékát képezték, az csak szomorú bJzzxtyitéka annak, hogy a Monarchia igazi vezetői még a régi összbirodalmi gondolat foglyaiképpen sem voltak képesek arra, hogy a birodalom politikai arzenáljának rozsdásod 0 fogyvortáréból kiválogassák az egyetlen igazi éles kardot, r.mollyol a Monarchia összeomlását talán fel lehetett volna tartoztatni. - Apponyi a legnagyobb idealizmussal küzdött ezért a célért egy hosszú életen keresztül és hogy célhoz jutni még sem tudott, nem Tisza István és nem Tisza Halmán voltak azok, akik megakadályozták bo.aie, nem ők voltak Ápp ony inak igazi politi-.ai ellenfelei, mert ha tőlük függött volna, ok az elsők lettek voln.., :kik a nemzet kívánságait megvalositj ék, - hanem az a történelmi fátum, amely sorsunk felett lebegett es egymással szembenállásra kény szerit ette ennek a kornak r legnagyobb, a legönzetlenebb, legderekabb mag.arj'it, ahelyett, hqcy vállvetett összefogással munka-Ihatták volna hazájuk boldogságát. Az ö elmulesukkal a halál angyala nemzetünk felett is megsuhogtatta fekete szárnyait es eljött az ideje annak, hegy emlékük idézésével igazságot tegyünk az egymással szemben állott két tábornak, amely a maga hazafias kötelességét ebben a korban szene meggyőződésűhez hivon teljesitette: az egyik optimistább hittel aziránt, arai kiküzdheto a nemzet számára, a másik ridegebb számit ássál és ez élet valóságainak józanabb mérlegelésével; az egyik a hit, ... bizakodás, a lelek tüzének szent pátoszával, a m..sik a puritán köteless egtel j e sites áldozatos es komor némaságával; mindkettő önzetlenül, csak a hazának a javát koresvo ta_.lt ó példaképp iainden idők magyar nemzedékei számára, mindketten elmerülve azonban a magyar sors tragédiájában, miridha önnek homlokára lett volna irva akkor, hogy: "Hiába, minden hiába!" - Ugy latszik a sors könyvében volt megirva, hogy minden erőfeszit és eredménytelen maradjon es hogy a nemzet sorsa felett más erők vegyék át uralmukat, mind azok, amelyek o nemzedék fiait annakidején egymással szomboállitották. Apponyi és Tisza, mindketten a Monarchia keretében koros. ték a magyar nemzőt boldogulását, s' mindketten meg voltak győződve a magyar nemzet szempontjából a Monarchia fennállásának szükségéről/s azt vallották hogy a pragmatica sanctio-val Ausztria és Magyarország közt létesített kap-* csok és a Monarchia nagyhatalmi állása a magyar nemzet fonmaradás ának logbia tosabb garanciái. - Apponyi emlékirataiban i.ossuthhoz hasonlóan vallómást tesz amellett, hogy az ország nemzetiségi viszonyai folytán nemzetünk elszigetelt fennállását, ha nem is tartja lehetetlennek, de legalábbis nem tartja kívánatosnak, de Koseuth-al szemben a nyugati kapcsok keresését . s f entart ás át gondolta egyedül helyesnek. Nem osztja tehát Kossuth nézetét a Duna-konfödoráciőról sem és különösen nem helyesli az összeférhetetlenségi elméletét az Ausztriával való kapcsolatról, amelyből azután a kölcsönös védelem kötelezettsége is_ folyt. Kiismeri ugyan, hogy ily kapocs megnehezíti az uralkodó teljes lelki összef orr ás át a nemzettel, miután mas nemzetnek is uralkodó, ja egyúttal, de ezt; a hátrányt szerinte ellensúlyozzák oly előnyök, amelyek a magyar nemzetre nézve letf e ntar ti asi szükségességet képviselnek.
