Magyar Országos Tudósító, 1934. május/2
1934-05-14 [100]
/GRÓF B-iTHL 11$ ISTVÁN BESZÉDE ..Z .JEEdmli. UWNiSFAJJCJSS KOZOEJ./OJJN .FOlytats 4./ uralkodás ljuiotőséga ?" bizo nyos katonai követelések t elj ositéso között, ogyes engedmények mégt át o lére kapható lesz. Sokkal lelkiismerete sebb államférfi volt Apponyi, semhogy cinikus könnyelműséggel és ausztán nópszorüséghajhászásu-°l tudatosan akarta volna teh-'t nemzetét olyan küzdelmekbe belehajszolni, amelyek ismerve a lvi onarchia erőviszonyait, a nemzetnek csak a legsúlyosabb meg sebezéséro es a meglevőnek kockáztatás ara vezethettek. Ap* ponyi ne" 1 volt forradalmár -s soha nem gondolt akár a dinasztiát ,J 1, akár az AUSZ riát'-ál való elszakadásra, sohasem gondolt fegyveres ellenállásra,vagy olyan alkotmányos következmények levonására sem-, mint amilyeneket Kossuth vezetése alatt a nemzet a királlyal szemben 1848-ban levont, ö amikor harcát megindította, kizár°lag parlamentáris es alkotmányos küzdelmekre gondolt es ezen az uton remélte fokozatosan, igaz a nehézségekkel bátran szembenézve., a nemzet igazát kikezdeni. De azzal is mindig tisztében volt,hogy a oar lement ár is eszközök kimeritese eseten, ha azok eredményre nem vezethetnek es a király ollonállááát ezen az uton leküzdeni nem lehetne, további konzekvenciák 1-vonás át nem kock áztathat ja, Apponyi sokkal európaibb látkörü volt, aki az erőviszonyokat mérlegelni képes, sokkal lelkiismeretesebb es j ogtisztelöbb, semhogy nemzetet kockázatos kelrndokb' akarta volna belevinni, amelyeknek kimenetele kétséges nem lehetett. Sem ő, sem Kossuth Ferenc nem voltak forradalmárok, Erről a koaliciós korszak története, de bukása is es ez a mérséklet-, -.melyet ezekben az időkben mindketten tanúsítottak, komoly bizonyítványt állítanak ki számukra-, - A\Z •' körülmény po dig, hogy a küzdelmekben felzaklatott politikai élit légkörébon Károlyi Mihály mindon felelősségérzet nélkül politikai kalandorképpen rendozhetett r világháború v'.gén a logcéltalanabb módon forradalmat, ez lehetett a koaliciós korszak idején keletkezett közéleti légkörnek egy kesöi vadhajtása, de semmiesetre sem irhát ü ^pponyi politikai törekvéseinek terhére,, mert apponyi harcai mird énkor eszmei magaslaton, nemzeti c el ok erdekében es a nemzeti -hottságok figyelembevételevei vitattak meg. 0 igenis kitt es bizott a magyar parlamentarizmusban, s az alkotmány kiegyonlitő ertjében és meg volt győződve arr^l, hegy a nemzet útjában nem állanak alkotmányellenes tilalomfák, nemzeti fejlődésünk ut j ában nem állanak áthághatatlan akadályok. Hogy nehézségek e-s küzdelmek nélkül a cél el nem érhető,— azzal tisztában volt, de epp ugy meg ve t győződve arr ü l, hogy a felbukkanó akadályokat a rendes parlamenti küzdolom eszközeivel lehet majd legyőzni es hogy töre leveseit csakis ezekkel L-s minden fegyveres erőszak, vagy forradalom nélkül lehet keresztülvinni. Ha az ellenkezőről lett volna meggyőződve, s ha komoly aggályai lettek volna, kétségtelen, hogy nem erőltetett volna, olyan politikai irányt, amely veszéllyel járt, amint ezt a koalicio bukása után nem is tette tö bé, legfeljebb megelégedett volna azzal, hogy visszaverjen mindon kiserletot, amely a nemzet közjogi birtokállományát coorbitani lett volna alkalmas, do nem fejtett volna ki egy életen keresztül agitációt o birtokállomány pozitiv gyarapítása erdekében, oa i a másik alkotmányos tényező, a. király hozzájárulása nélkül békés uton nem volt megvalósítható, - Ma, amikor e küzdelmektől közel egy emberöltő választ már el, ÖS a.z ankori szenvedélyektol mente son vagyunk kepe sok az esemény ok fölött Ítéletet mondani, határozottan megáll: .pithatö, hogy Tisza halmán és Tisza István,Ferenc József idejében világosabban látták a nemzet erőkifejtésének a. határait es azokat az adott kereteket, amelyeket fi gye lmon kívül hagyni a nemzetre nézve komoly veszélyt jelentett. De viszont az is bizon"os, hogy r nemzetnek éppen a hosszú alkotmányos békekor szakban ő általuk munkált mo g er ő s ö d ó s o , meg i zm o s od ás a , a nemzeti öntudatnak megnövekedése önműködőlég ébresztették fel azokat az erőkét, amelyek az adott keretek tágítását elkerülhetetlenül szükségessé tették. Kétségtelen, hogy ezek az erők az r dott keretek szétrepesztésére a nemzet nagyau&B idealistája, Apponyi nélkül is megkezdték volna a maguk feszítő munkáját, talán valamivel kó, sőbb es kevesebb hatással, talán lassúbb ütemben, de bizonyos, hogy ez «ppo,/nyi nélkül is előbb-utóbb bekövetkezett volna, mert a németnyelvű közös hadsereg, úgymint az a háború előtt fennállott, hovatovább mind nrgyobb" anakronizmussá vált meg a iu onarchia Védelmének a szempontj áb°l is." IA. /Folytatása következik./
