Magyar Országos Tudósító, 1934. május/2
1934-05-14 [100]
/BETHLEN I3TVÁN GRÓF ELŐADÁSA uZ AKADÉMIA ÜNNEPI KÖZÜLÉSÉN.Folytatás 2./ Mert nemcsak, hogy bont a perlamentben szellemi ós szónoki fölényével Apponyi diktálta az ütemet. hanem főleg azért, mert abban, amit Apponyi nirdetett, a nemzet nem annyira programjának eleinte igen sovány egyes pontjaira figyelt fel, hanem arra az egész eszmei tartalomra, amelyben benne lappangott, ha nem is volt mindig kimondva, nemzeti függetlenségünk és önállóságunknak a teljessége, vagy amint ő azt élete második felében meg-' formulázta volt, a nemzeti életnek minden csonkrságától mentes teljessége, A kiegyezési korszak politikai harcainak igazi dinamikus lökőoreje az ő személyében testesült tehát meg es egyéniségének, politikai irányának, egesz eszmevilágának ismerete nélkül ez a kor es küzdelmei meg sem érthetők, -- Apponyi életrajza a kiegyezési korszak történetírásával azonos teháti És ha élete közel két évtizeddel s korszakon tul is terjed és talán épp e korszaka életének az, amely felett kortársainak csak az ogyhaigu elismerés hangján lehet Íteletet mondani, miután ezalatt tett eléggé meg nem becsülhető szolgálatokat a Trianonban megcsonkított országnak, mégis egyéniségének a bélyegét leginkább a kiegyezési korszakra nyomta reá Apponyi, amelynek elejétől vegéig cselekvő részese volt, - A történelem objektiv Ítélőszéke előtt ő e korszak eseményeiért tehát épp ugy felelős lesz, mint akár Tisza Kálmán, vagy Tisza István, mert történelmet csinált, mint ezek és döntöleg befolyásolta ötven éven keresztül a nemzet életét még akkor is , ha nem volt felelős állásban. Felelőssége hasonló a Széchenyiéhez, vagy a Kossuthéhoz, az 1848. előtt történt eseményekért, amikor ők sem voltak még felelős állásban, de azért mégis döntő befolyást gyakoroltak o kor politikájára, - Kétségtelen, hogy a 90-es évektől kezdve lélektani hatása a nemzetre legnagyobb Apponyinak volt; hogy eszméivel és az érettük folytatott küzdelmével a nemzetnek óriási részét ezeknek az eszméknek es törekvéseknek bűvkörébe vonta. Egy énis égének varázs la t os szuggesztív erejo és szónoki kép seége prófétai erőt kölcsönöztek a közvélemény előtt eszméinek és előidézték, hogy hallgatóságának jóresze benn a parlamentben és kinn az crszagban akaratlanul is ugy érzett es gondolkodott, ahogy Apponyi, aki kora politikai törekvéseinek megszemélyesítő j évé vált, Apponyi volt 1889-ben az első, aki hirdetni kezdte, hogy a kiegyezés nemzeti tartalma nincsen még végrehajtva, s hogy a kiegyezéssel nincsen ellentétben az a követelés, hogy a közös hadseregben a nemzet kívánságai érvényesüljenek, sőt még az a követelés som, hogy a kiegyezést nemzeti érteimben tovább fejlesszék. Apponyinak errevonatkozó kijelentései a nemzet széles rétegeiben keltettek visszhangot, mert amennyiro abban az időben a közvéleménynek nagyrészo még félt volne. att°l, hq.gy Deák nagy müvét megbolygassa, épp annyira kész volt a nemzet arra, hogy minden törekvést támogasson, amely a kiegyezéssel létesített Intézmények nemzeti irányban val° kiépítését tűzte ki célul, ha ez magának a kiegyezési műnek megbolygatása nélkül es a regi konfliktusok újra való felélesztése nélkül látszott lehetségesnek. Bizonyos az, hg y a függetlenségi párt Appongi fellépéséig ezt nem tartotta lehetségesnek; de amint olyan 67-as politikus hirdette ezt, akinek jóhiszeműségéhez kétség nem férhetett, a függetlenségi párt erre az útra szintén rá kellett, hogy lépjen, miután Apponyi által felállított követelések a kiegyezés kereten belül fokozatosan valósították volna meg a magyar hadsereget, amelynek hiánya miatt ellenezte volt elsősorban ez a párt Deák müvét, - Érthető, hogy apponyi eszméi a kiegyezéshez'hü közvéleményben, ^de főleg a fiatal generációban találtak lelkes köV etőro, A fiatal generációnak idealizmusa, rendíthetetlen bizalma a magyar parlamentarizmus erejében es az alkotmányosságban:^ Apponyi eszméinek buzgó híveivé tették ezt a nemzedéket és reménysugart adtak az egész nemzetnek, hogy az apponyi által irányított küzdelem ki fogja vivni számára a hadsereg körében is azt, amit 67-ben Deák és társai még nem voltak képesek megvalósítani. Annyival is inkább hihette ezt a nemzet és a fiatalabb generáci 0 , mert hiszen ^pponyinak M teljesen igaza volt abban, hogy a közös hadsereggel szemben felállított kö7 vetelményei, amelyek különben fokozatos fejlődesnek voltak alávetve es oloinjl to csak a magyar katonai nevelésben csúcsosodtak ki, később ezután a magyar jf vozérleti, vezényleti és szolgálati nyelvben sűrűsödtek össze, tényleg sem4 miképp sem állottak ellentétben a kiegyezésnek betűszerinti szövegével, amely a magyar hadseregről, mint az ogesz Monarchia hadseregének kiegészítő l/l /Folytatása következik/
