Magyar Országos Tudósító, 1934. május/2
1934-05-14 [100]
/A Magyar Tudományos Akadémia ünnepélyes közüléso • Folyt r.tés'-l*/ hozakodnak a lőj ha 16 évvel a háború után minden téren tovább folyik az egykori ellenfelek üldözése és az előlük való elzárkózás. Amig a Nemzetek ^zövotségo ezen a téren nem tud számunkra orvoslást nyújtani, ne várják Ők tőlünk, hogy magasztalóik sorába álljunk s ennek az eddig tehetetlennek bizonyult intézménynek iskoláinkban propagandát csinálhassunk. Gróf Apponyi Albertnek - kinek emlékét ma ünnepeljük - fenkölt szellemében véltem cselekedni, amikor a magyar társadalomnak o a külföldi közvéleménynek figyelmét felhivtam ezekre a tudományukra és irodalmunkra nézve tarthatatlan, szégyenletes állaapotokra. Lelkesen ün.iepelték Berzeviczy ülbertet nagyhatású elnöki megnyitóbeszédének elh ngzása után, majd B a 1 o g h Jenő ny. igazságügyminiszter a főtitkári jelentést terjesztette elő, amely részletesen beszámol az Akadémia elmúlt évi működéséről, a tagok munkásságáréi. Gróf Bethlen István emlékbesz é de gróf Apponyi •tilbortröl. A főtitkári jelentés után általános figyelem között gróf Bethlen István foglalta el az előadói széket és tartott előadást "Gróf Apponyi Albert emlékezete" címmel. Rámutatott arra előadásának bevezető részében gróf Bethlen István, hogy már negyvenöt évvel ezelőtt vele együtt az egész fiatal generáció nemzeti idealizmusa táplálkozott abból, .amit Apponyi akkor a'nemzet j ogair ü l, hivatásáról, jövőjéről hirdetett. Meg voltak gyözódvo, hogy ha Apponyi Tártja a magyar országgyűlésen többségre jut, alkotmányos eszközökkel fogja, valóra váltani mindazt, amit évszázadokon ker sztül fegyverrel nem voltunk" képesek kivivni, - Az a gondolat, h<jr y a nemzet aspirációinak az útjában még akkor is akadályok gördülhetnének, - mondotta gróf Bethlen István - ha Apponyit az országgyűlés többsége t ámogatná, soha. ogy porcig sem fordult meg agyunkban. Hiszen ugy tanultuk, hogy Magyarország szigorúan alkotmányos ország és jogállam, amelynek alkotmányát királyi eskü is biztosítja, es ugy okoskodtunk, hogy.ha még igaz is volna az, amit egyesek állítanak, hogy Apponyi kívánságai a nemzeti hadsereg felállítása tekintetében ellentétben állanak az 1867-iki törvényokkel, az országgyűlés többsége ki fogja egy—-szerűen- mondani ezeknek .a. rossz törvényeknek a megváltoztatását, s ezt nem akadályozhatja meg senki, maga a király sem, 2z volt nagyjában az, amit akkor erről az egész dologról gondoltunk és ahogyan éreztünk, s nem tévedek, amikor azt mondom, hogy eltekintve azokt°l, alak az 1867-ik -v előtti eseményekbe, mélyebb bepillantással bírtak, - így érzett nemcsak a fiatal generáció, amely 67. óta. felcseperedett, hanem a. nemzetpolitikai dolgokban kevésbbé jártas túlnyomó nagy többsége is. - Mérhetetlen volt ebből kifolyólag erre a generációra egy olyan férfinek a hatása, aki a közérzésnek .és a benne szunnyadó vágyaknak az általa táplált kívánságoknak es követelésoknek a legmélyebb idealizmus hangján es avval a páratlan szónoki készséggel adott kifejezést, mint ahogyan ezt gróf i^ppony i jllbert akkor tette, - Nincs is 1867-től 1914-ig, e közel ötvenéves korszak a lat; azok között, akik a közéletünkben szerepet vittek, egyetlen politikus sem, aki .npponyinál mélyebb hatást gyakorolt volna arra, hogy a politikai küzdelem homlokterébe milyen kérdések kerüljenek és aki a nemzet érzelmi világára es az abból fakadó törekvésekre döntőbb elhatározást fejtett volna ki, mint ő. Az ország anyagi ügyeinek a fejlődés éroj gazdasági es kulturális előrehaladására, szellemi és anyagi jólétünk alakulására, a szociális es a nemzetiségi kérdés fejlődésére döntő befolyást a kormányzati politika és elsősorban a dualisztikus éra három nagy államférfié: Tisza Kálmán, Wokorlo Sándor es Tisza István gyakoroltak; de a nemzet érzésvilágának kialakulása, a politikai küzdelmek iránya cS üteme felett a 90-as évek vége óta Apponyi korlátlanul uralkodott es nem tehette ezt vitássá számára még az sem, hogy népünk lelkéhez tulajdonképpen mindig sokkal közelebb állott a tiszta 48-as függetlenségi program, mint ^pponyi sok változáson es viszontagságon átment nemzeti programja, \ÍA W /Folytatása következik./
