Magyar Országos Tudósító, 1934. március/1

1934-03-05 [095]

MEGVESZTEGETÉS, CSALÁS IS HAMTSTANUZASRA VALÓ R BÍRÁS CÍMEN VONT MA FELELŐSSÉGRE A BJNTETÖTD.R VÉNYSZEK EGY PA . S 31. .EKERESKEDCT. Várady Brenner Alajos dr. elnöklete mellett ma tárgyalta a b.üntetőtörvényszék Weisz Sándorné született Bodánszky Anna fa és szénkereskedő bűnügyet, aki ellen a királyi ügsészseg kétrendbeli, folytatólagosan elkövetett megvesztegetés, egyrendbeli, hamis tánuzásra való rábírás büntette és egyrendbeli, folytatólagosai elkövetett oa alá büntette cimén emelt vádat. Eszerint Weisz Sándomé, aki a belügyminisztérium részére szállított fát, mult év augusztus közepén Nagy Károly belügyminisztériumi szakaltis ztnok a zsebébe ötven pengőt csúsztatott, hogy az elnézze, hogy kevesebb mennyiségű fát szállit, mint amennyire kötelezte magát. Nagy Károly azonban az ötven pengőt visszautasította. Később hároms z go jutalmat ígért az altisztnek és így akarta rávenni arra, hogy a további szállításoknál szemet hunyjon a csalás előtt és további összegeket ígért neki abban az esetben, ha lehetővé teszi, hogy két Vagonnal kevesebbet szállítson a belügyminisztérium részére, mint amennyire szer— z odésileg kötelezte magát. A vád szerint két pengőt ígért Major Mihály munkásnak is és rá akarta venni Házi János mázsamestert olyan vallomás tétéire, hogy eg;< alkalommal 61 mázsát nyomott a szállított fa, jóllehet ez a valóságnak meg nem felolt. Weisz Sándorné tagadta bűnösségét. Elmondotta, hogy ő is árajánlatot adott be annakidején a belügyminisztériumba a fa szállítására ós meg is kapta a megbízást. Szerződéses kötelezettségének mindenkor pontosan eleget tett és nem felel meg a valóságnak, - szerinte - hogy Nagy Károlyt, vagy bárkit is megvesztegetni akart volna, csak azért, hogy kevesebb fát' kell je n s zállitania . - Ugyebár, maga már volt büntetve sulycsonkitáaért? - kérd ezt e az elnök. - Voltam kérem csalásért mint felbujtó, de még 1928-ban. Háromezer pengőre ítéltek, amit meg is f íz ettem,-válás zol ja az asszony. Szabó stván számvevőségi tanácsos kihallgatására korült ezután a sor, aki vallomásából elmondotta, hogy annakidején a szállításra való megbízást a két legolcsóbb ajánl tot tevő cég, - ezek között a Weisz ITO cég - kapta meg. Az első szállítmány lebonyolításakor ő maga is személyesen kint járt, megvizsgálta a fa minőségét és jelen volt a lemérésnél is. Délután Nagy Karoly szakaltiszt ment ki a lemér ós hű Z és az jelentette neki, hogy gyanúsnak találta a mérlegelést, mert & vasúti hídmérlegnek kiegyensúlyozó mércéjén egy idegen súlyt látott. Amikor azonban odament, hogy közelebbről megnézze, ogy munkás mar hirtelen levette onnan. Miként Nagy neki elmondotta, újra lcmérlogoltette az egész szállítmányt és kocsinként öt métermázsa suly különbözet et talált. Amikor ezt szobahozta Weisz Sándorné előtt, ez rá akarta öt venni arra, hogy nézze ezt el és ötven pengőt csúsztatott zsebébe. Az altiszt azonban ezt v is s rádobta . , 4 tanácsos vallomás ába n elmondotta még, hogy az "Itiszt előadása szerint Weiszné erre összetépte a magasabb 3Úlymennyi ségrol kiállított bárcát és most már helyes bárcát állított ki. Az altiszt jelentése utón utasította Nagyot, hogy a legszigorúbban ellenőrlazo a további szállításokat i s és hívjon azonnal rendőrt, ha ugy találná, hogy a lemér ésnel vagy szállításnál visszaélés történt. Pár nap múlva,'ogy ujabb transzport alkalmával Nagy Károlynak útközben feltűnt, mintha kevesebb fa lenne a kocsikon a kelleténél és ezért a budai gázgyár előtt megállíttatta a kocsikat és azonnal jelentést tott néki. Ö aztán ket detektivvel •r. ont ki a helyszínére^ ahol újra lemérették a fat, amikor is kiderült, hogy kilenc mázsa és hus z kilóval kevesebb van. Utólag ellenőrizték az azelőtt leszállított hétszáz mázsát is, de megállapították, hogy ennél a mennyiségnél visszaélés nem történt. Nagy Károly belügyminisztériumi szakaltiszt mondotta el ezután vallomás áboi , hogyan fogott először gyanút a lipótvárosi pályaudvaron, amikor a mérlegen ogy idegen súlyt látott. Amikor közelebbről meg akarta nézni a mérleget,, egy munkás ezt a súlyt levette és r ong ok alá dugta. Nagy Károly a leghatározottabban fenntartotta azt az; állítását hogy amikor négyszemközt volt Weis znévol, az ötven pengőt csúsztatott a zsebébe, amit azonban ő visszadobott. /Folyt, köv. / Ma. ne