Magyar Országos Tudósító, 1933. december/1

1933-12-04 [088]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Közirat. . Tizenkilencedik k i a d ás. , . XV,évfolyam 275.szam, /Miklós Andor temetése, P o 1 y t a t á s .3./ Miklós Andor müve nemcsak az agy alkotó munkája volt,de belevitte szivét is minden gondolatába, mindsn cselekedetébe. Aki vele csak egyszer találkozott, érezte a kivételese energiájú ember markáns egyéniségét. Hányszor hallottuk ebben a ravatiios teremben,hogy az elhunytak tovább élnek nüvükbont Annyira frázis lett ez, annyira'közhely, hogy alig merem kimondani most, amikor pedig igazán helyén van, Miklós Andor rányomta egyénisége bélyegét minden tettére, újságjaira, vállalataira és egy egész ujságlrógencrációt nevelt fel maga köré, a saját képére'és hasonlatosságára. Ez a generáció az ő szellemében fog ^tovább dolgozni most is, hogy égö'szemét behunyta örökre. Erre az alkot ©szellemre azt mondták,hogy amerikai. Pedig nem az volt. Magyar volt, tözsgyökercs magyar, ennek a hazának a talajából fakadt, enne]-: a magyar földnek a szeretete és ismerete termelte ki Miklós Andornak élete minden müvét, A közvélemény,a sajtó volt Miklós Andor ideálja. Mindenekfelett szerette az újságírást! Szinte Kantl"Dlnganslch" volt számára a lapkiadás, az újságírás és ennek az ideáljának alárendelte lapjait, de saját egyéni érdekeit is. Szinte gigászi méretekre emelte a régi Nagymagyarországon a lapkiadást és emberfeletti küzdelmet folytatott, hogy megcsonkított hazánkban annyira mostoha körülmények között folytathassa élete céljáért való munkálkodását .Miklós Andor alkotni vágyása, leleményessége,mindig többet, s mindig jobbat adni akarása olyan tempót diktált a lapkiadás terén, melyet akarva,nem akarva követni' kellett mindenkinek, s annak a tempónak köszönhetjük azt,hogy az össz magyar sajtó ma is megállja diadalmas helyét a világ összes népeinek sajtójában! - Mily korán mentél cl! Mennyire kellettél volna ennek a szegény, sok megpróbáltatáson korosztülmcnö országnak. Hiányozni fog eszed, energiád, képességed, optimizmusod. Te hittol hittél egy szebb jövőben, optimizmusod nem volt a naivak,hiszékenyek dőre reménysége, de az erős, nagy lelkek akarása. S most, amikor a nagy sötétségü magyar éjszakában mintha derengeni kezdene, most hagytál cl minket. Mintha pirkadna - ex oceidente lux - mintha a magyarok istene csudát akarna tenni:Nyugatról kél fel a mi napunk! Mégcsak egy kis keskeny fénysáv mutatkozik.Alig világit ja meg reményeink birodalmát. Reméljük, hogy nem 1idércfény,de már az eljövendő reggelnek első gyenge sugara. Mintha hajnalodnék a nagy sötét éjszakában. Bár elmondhatnék egykor, hogy hajnalhasadáskor kívántunk néked jóéjszakát Miklós Andor, B

oros Lászlója dr .búcsúztat ó beszéde. Végül Boros László dr.kományfötanácsos, a Magyar Újságírók Egyes ül;tének főtitkára mondott magasan szárnyaló búcsúztatóbeszédet| - Amikor itt állok, hogy elbúcsúzzam a magyar ujságiróintézmények nevében Miklós Andortól, az Est-lapok főszerkesztőjétől,majdnem elveszve c tragédia roppant arányaiban, amelyet e ravatal takar, - szívszorongva korosom a bussujtásos'magyar szavakat, hogy méltóak legyenek'a gyászhoz és e nagy halotthoz, a magyar újságírás örök büszkcoégéhez,Egy kicsit mindnyájan tanítványai és val-mennyien csodálói, magyar újságírók ugy álljuk körül e koporsót, hogy akik még itt vagyunk és akik utánunk következnek, nem folytathatjuk c'számunkra szent hivatás munkajáz anélkül, hogy szivünkben, lelkünkben,minden idegszálunkban,minden leirt szavunkban no éreznénk hatását, eredményeit,gyümölcseit annak,amit ő alkotott, amit ő álmodott egy áldott Íróasztal mellett harminc esztendő alatt. Váratlanul és hirtclten ért a halál hire minket .Es mégis azt kell mondanunk Tisza István szavával: "Nem történhetett másként!" Mert a pihenést és nyugalmat n:m ismerő láznak az a kifelé teremtő és befelé romboló forrósága, az' újságírói érdeklődésnek, az irány it ó hivatásnál: az a lankadatlan izgalma, amellyel az elmúlt három évtized történelmi eseményeinek legapróbb részleteiben Í3 politikai és'emberi hitének egész szenvedélyével vett részt, - meg kellett ©rölnie, fel'kellett perzselnie egy olyan érzékeny és törékeny szervet, amit ugy hívnak, hogy emberi'szív. - Valaki, akinek élete minden célja, illúziója és reális tartalma az volt, hogy a magyar újságírás ütemét hozzáigazítsa a rohanó és L kusza idők forró iélekzetvételének gyorsuló üteméhez,hogy lapjainak szellem |L ml nívóját olyan magasságokba tornássza fel,ahonnan a magyar betű dicső\f 3égének lakihegyi nagyadója a legműveltebb külföldi országok'felé is szót* \ sugározhatta o nép és ez ország szellemi fölyényét, /folyt,köv,/