Magyar Országos Tudósító, 1933. december/1

1933-12-04 [088]

Budapest, 1953 . december 4. <f _ _ XV.évfolyam 275.szám. /Miklós Andor temetése. Fol yt a t á s«2 ./ - Az os i emberi szokásoknak azonban titokzatos értelmük van. Amikor ez a hagyományos törvény arra kényszerit, hogy dolgozó emboorek ezreinek élén aszóijak Önhöz főszerkesztő ur, mindnyájan érezzük,hogy a halál csak formákat bont, de'nem semmisitheti meg az emberben azt,ami formával és idővel dacoló érték.A halál erdőjében mi nemcsak sötétséget látunk, hanem lobogó fényt is, amely kivezet minket az útvesztőből és megszabadít a fájdalmaktól. Ez a fény most is Ön,főszerkesztő ur, aki elválaszthatatlanul korareggeltől, késő éjszakáig velünk volt és örökké velünk marad. Hitünk és meggyőződésünk, hogy hallja szavunkat és ezúttal meg is bocs át ja. - Főszerkesztő' url Ötvenhárom esztendőn át szakadatlanul dolgozott, alkotott, teremtett. Életet teremtett, kenyeret adott.Kétféle kenycrctl Adott kenyeret a testnek, munkát a dolgozó kéznek, helyet az alkotóképességnek, szárnyat a lendületnek. Kenyeret adott, amely megbékíti a gyom rot és munkára serkenti az agyat. S az - hatezer ember,aki most Önhöz beszél, akik utoljára dolgozhattak Önnel, hálásan köszönik meg ezt a kenyeret, mert ez sohasem volt kapitalista, vagy kollektivista,sohasem volt individualista, ' vagy tervgazdálkodás, ilyen, vagy olyan kenyér,hanem Ízes, ólctcs, igazi, emberi kenyér volt. Ilcm frázis, nem elmélet, hanem valóságos, hhető magyar kenyér. De Ön nemcsak ezt a kenyeret adta nekünk,főszerkesztő ur! Még egy kenyeret adott, amely legalább olyan fontos nekünk, mint a test tápláléka ós ez: a lélek kenyere. A lélekben és Istenben hívebb ember nem volt közöttünk ós Ön ez t a megingathatatlan szónt hitét nemösak' szavakkal, nemcsak prédikációkkal hirdette, élesztette,erős itetto bennünk, hanem életének minden kis és nagy cselekedetével, az igazságosságával, az igazság és becsület: szilárd tiszteletével, a hazugság gyűlöletével, á mértéktartásával, a szerénységével és szemérmot ességével,a tekintetével,a lényéből áramló titokzatos sugarak minden fényével és melegével. Köszönjük ezt - fenséges kenyeret, melyet senki e földön nem vehet el tő- • lünk, mert Isten nyújtotta az ön kezével. - Pogány időkben eltemették a hőssel híveit, kedveseit, állatait. Elképz-.lhotő-o polgári társadalomban hősibb élet és halál az Önénél,aki halálos sebbel a szivében az utolsó percig dolgozott, alkotott - és ugyan miért? Ez a hatezer ember és mögöttük még nagy tömegek tudják és hirdetik , hogy az Ön kezében minden pénz és hatalom csak eszköz volt, az élet eszköz' , amelynek rendeltetése az élet alázatos szolgálata. Vagyunk sokan, akik nem riadnának vissza a pogány Ítélettől, hogy sirba kövessük az Ön testét. Mi halljuk azonban az Ön parancsát, amely ezúttal dá - az élet parancsa. Elég volt a sirásbóll Mi nem sirunk, nem siratunk, nem panaszkodunk. Várnak minket a kapuk, a szobák, a gépek, az asztalalnk^melyeket egy órára most magukra hagytunk. Gyéőz indulóul mi az Ön dalát főszerkesztő ur, az'Elet dalát fogjuk énekelni. Visszatérünk a házakba, melyeket Ön t-s romto.tt, megindítjuk a gépeket, dolgozzunk, teremtsünk, szolgáljuk tovább a hazánkat ós az emberiséget. A munka himnuszával járulunk Ön olé,hogy nyugodtan nézhessen le reánk es kiérdemeljük mosolyát»V^n mesterünk is a munkánkban, halhatatlan mesterünk, aki mindig velünk volt és velünk lesz: az Ön szelleme. - Az asztalunknál megtalál minket, mindenki a helyén van, - a Viszont látásraj főszerkesztő url Praznovszky Iván gyászbeszéde. .. Ezután Praznovszky Iván ny.meghatalmazott miniszter mondott lélekbemarkoló búcsúztató beszédet: - A Budapesti Napilapok Testülete, az Újságkiadótisztvisolők Hyugdijegycsülete és minden egyéb lapkiadó intézmény nevében búcsúzom tőled Miklós Ahdorl Mindnyájunknak, akik. téged j ól ismertünk, most, ahogy előttünk, fekszel, szinte ismeretlen és idegenszerű vagy;mi benned az élet nagyszerű harcosát ismertük és előttünk van egy pihenő,nyugovóra tért ember. Öt évtizeden át nem pihentél! Eleted a munka élete volt, halálod a munkásember hősi halála volt: belehaltál a munkába. Ez a szív,amely annyit adott, í mindig csak adott, nem birta tovább: összetört. Földi hiúságok nom bántottak, koporsód után nem viszik vánkoson rend jeleidet,sokféle ki tüntet ős,so.kf féle külső jelvényót.De egy elmet nem tudtál elkerülni,amely a legnemesebb és amelyet a legnagyobb ur,egy ország köztudata ad a.iányoz;a nemzeti munka «.' lov gja vol

J ál! /folytatása következik/