Magyar Országos Tudósító, 1933. november/1

1933-11-07 [087]

FELMENTETTEK MARSOVSZKY BÉLA DR. ÜGYVEDET A SIKKASZTÁS VADJA ALÓL. A büntetötörvényszék má régebben tárgyalta Marsovszky Béla dr; ügyvéd ügyét, aki ellen a kir. ügyészség sikkasztás büntette cimén emelt vá­dat. A törvényszék annakidején az ügyvédet el is ítélte. Az Ítélet jogét* erőre emelkedése ut^n Marsovszky dr. perújrafelvételt kért és ebben ar­ra hivatkozott, hogy az itélet téves adatokon alapszik, mert nem hogy tőle volna követelni valója a károsultként fellépőne; , hanem ellenke­zőleg neki van követelése a feljelentővel szemben. Igazolta azt is, hogy ebben az ügyben polgári pert is folyamatba tett és a biróság a szóbanfor­go összeg visszatrtásának jogszerűségét meg is állapította. A büntet őtör­vényszek Flórián-tanácsa ma foglalkozott Marsovszky ügyevei és megsemmi­sítve az alapitoletet, bűncselekmény hiányában felmentette az ügyvédet az ellene emelt vad alól. Az Ítélet jogerős. /MOT/ Ma. m — — mmm • ZU NEMZETKÖZI ZSEBTOLVAJOK /2 .f oly ta tás ./ A vádlottak kihallgatása uáán német tolmács utján kihallgatta a törvényszék Franz Weiss osztrák detektívet, aki elmondotta, hogy va­lamennyi vádlottat személyesen ismeri és ismert alakjai ők a bécsi rendőrségnek is . Az eset a lka lmáv al előzőleg már szemmel kisérte őket, mert gyanúja volt, hogy "munkába sietnek", később azonban elvesztette őket szem elől. Hosszabb szünet utan került a sor Hermann Salamon tanúképp való kihallgatására, akit egy f egyer a győri fogházból kisért a mai tárgyaiéra. Hermann elmondotta, hogy Győrben már tartottak az ő ügyé­ben főtárgyalás t, ezt azonban elnapolták, mert a törvényszék szükséges­nek találta az ö orvoss zak ér tőkkel való megvizsgálta tás át. - Szóval maga volt az az "epilepsziás ember"? - kérdi az elnök. ­- Igen, de tessék megengedni, hogy elmondjam, hogyan jutot­tam addig, hogy ilyen szerepet vállaljak. Hermann ezután elbeszéli, hogy 1929 évben, amikor Budapesten tartózkodott, egy este munkából hazamenet-rosszul lett, Összeesett az utcái és a mentők szállították a Rókusba. Röviddel besz álliti a után mar megjelentek a detektívek a kórházban és legnagyobb meglepetésére .. azzal gyanúsították, hogy kilopta egy urnák 18oo pengőt tartalmazó pénz tárcáját a zsebéből, mialatt az illető neki segitséget nyújtott. Ö erélye­sen tiltakozott a gyanusitos ellenes orvosi igazolvánnyal igazolta, ogy valóban epilepsziás rohamai szoktak lenni. Ezt az esetet később el­beszélte Pollák Imrének, aki attól kezdve állandóan unszolta, hogy hasz­nálják ki ezt az epilepsziát, külföldön nagyszerűen lehetne ilyen ötlet­tel állandóan pénzhez jutni. Ö eleinte nem akarta elfogadni Pollák a jánlkozasát, később azonban, amikor egy alkalommal Bécsben járt és ta­lálkozott Pollákkal, ez ujxból unszolta és végül ehgedstt tá^sa sür­getéseinek. Az előzetes megbeszélés alapján az tál egy, a Wiener Bank­verein hely is égéből kilépő ur mellett elvágódott és miközben az illető segítségére sietett, az odacsődülő emberek közé vegyült Pollák is és együttes erővel kilopták az ismeretlen pénztárcáját. Az eset után ő tollaktól háromszáz schillinget kapott és csak később tudta meg,hogy Pollák 13oo schillinget tartott meg magának a zsákmányból. A továbbiak­ban elmondotta még Hermann, hogy a legutóbbi bécsi eset alkalmával nem a mai bünpör vádlottjai voltak se gitőt arsai, hanem osztrák emberek. A törvényszék kihallgatta ezután Angyalfi Aladár pincért, aki taruvallomásában elmondotta, hogy Fülöp István augusztus 22-én éjsza­ka két társával megjelent abbsn a kávéházban, ahol ö dolgozott és mulat­ni kezdett. Egyszer csak zsebéből kirántott Fülöp egy nagy köteg schillin­get és megkérdezte tőle, hogy be tudja-e váltani magyar pénzre. Neki ter­mészetesen nem volt annyi pénze és igy nem teljesíthette Fülöp kérését. Amikor Ángya If i befej ez te tanúvallomását, a vádlottak padjá­ról felugrott Fülöp és kirántva zsebéből egy csomó bankjegyet, meglobog­tatja Angyalfi tanú orra előtt: - Ez volt az a köteg? - Igen, - válaszolja meglepetten Angyalfi, mire Fülöp széles gesztussal nyújtja at a csomagot Lányi tanácselnöknek, aki konstatálja, hogy az egy és tizmilliós régi papirmárk ásókból áll. /folyt .köv. /Ma -

Next

/
Thumbnails
Contents