Magyar Országos Tudósító, 1933. szeptember/2
1933-09-19 [048]
Zü TISZA KALMAN - TÉRI ERKÖLCSRENDÉSZETI RAZZIA. . . /Folyt .5 .kiadásho z i / A tárgyalás megnyitása után mindenekelőtt személyi viszonyaikra vonatkozóan hallgatta ki az elnök a vádlottakat, majd pedig a vádiratot ismertette. Ezt kövotoleg megkezdte Somogyi kihallgatását. A vádlott tagadta bűnösségét. Elmondotta, hogy az esetet megelőzőleg parancs szerint razziát tartottak a Népszinház-utcában és környékén a rendőrség által figyelemmel kisért nők és barátaik között. A razzián ó civilruhában vett részt, A Népszinhá z-utcában észrevett egy nőt, akiről tudta | hogy ki van tiltva Budapestről és ezért megfogva karját, elő akarta állítani az őrszobára .• Közben meglátta Weisz Livi át is, aki arrafelé sétált és a kezét'a lány vállára tette, annak jeléül, hogy Őt is igazoltatni akarja majd, - Hát miért,' olyan gyanúséin viselkedett a lány? - kérdi a - Kérem, nekem kötelességem volt ezt megtenni, hiszen máskor is megtörtént, hog>r ha az illető szabályszerűen igazolta magát, szó nélkül elbocsájtottak. Amikéi* aztán én kezemet a lány vállára tettem, hirtelen ott termett Horváth Zoltán, aki szó nélkül szemen ütött öklével. Én erre eleresztettem nind a két nót, lefogtam Horváthot . - Hát miért nom ott igazoltatta őket? - Azért, mert csak a kapitányságon lehet igazoltatni szabály szerint, különben is igen sok gyanús ember csődült akkor már össze Horváth ^oltánról nem éllitora, hogy gyanús volt, az ő előállitása csak azért történt, mert engom megütött, Az elnök ezután a vádlott elé tárta, hogy tanúvallomások szerint ugy Horváth Zoltánt, mint Weisz Liviát bántalmazta a vádlott az Őrszobán. Somogyi azonban ezt a leghatározottabban tagadja. Kocsis István és Hagy István előállítására vonatkozólag pedig védekezésében azt adta elő, hogy mindketten izgatták a tömeget a rendőrség ellen ós ezért történt előállités uk. Horváth XVII. István rendőrfőtörzsormester kihallgatására került ezután sor. Q is tagadta bűnösségét. Védekezéséiben elmondta, ' hegy az eset alkalmával éppen szolgálatból volt visszatérőnek az őrszoba fülé,' amikor ott minto/gy négyszáz főből álló tömeget látott. Többen kiabáltak^ rendőrség ellen izgattak, erre ő egyiküket - NagyIstvánt - megfogta és bevitte az őrszobára. Az nem felel meg a valóságnak, hogy megütötte volna Nagyot, vagy a többi előállítottat. Nem is k ötzözte meg őket és nem ö volt az sem, aki az előállítottakat az örszobároi a kapitányságra kísérte. Horváth ^oltán VIII, gimnazista az egyik sércett kihallgatása következett ezután. Az elnök kérdéseire elmond otta, hogy hármas osztályzatú tanuló, magaviselete kettős 4 Apja MÁV-fótiszt, de külön ál anyját 0 !, aki kórházi laboránsnői Előadása szerint az ő szülei és iieisz Lili szülét már rég ö ta ismerik egymást< Az eset előtt véletlenül találkoztak a Népszínház -utcában és ő hazakísérte Lmt. Közbaa az édesanyjával is találkozott. A Kenyérmező és a Rákóczi-ut sarkán nagy csődületet láttak, egy nő sikoltozott és az emberek izgatottan siettek arrafelé. Mtuk arra vezetett, de meg sem álltak a csődületnél, amikor valaki - egy civilruhás ismert tlen - hirtelen átfogta a leány karját, Ö erre hátracsavarta az illető ujjait és lefejtette a kezét Lili karjáról, mire a leány elfutott, - Én - folytatta vallomását Horváth Zoltán - megijedtem a föltűnően kopottruháju embertől és valósággal ösztönszerűleg arcába oütöttem és kiabálni kezdtem. A civil erre megragadott os dulakodás közbon mindketten a földre estünk. - Hát nem mondotta az illető, hogy ő rendőr és hogy razzia van? - kérdezte közben az elnök. - Nem kérem, . ogyálta iában semmit sem mondott, csak amikor kéziemet hátracsavarva az őrszobára vezetett, akkor láttam, hogy hova kerültem. Közben behozták Lmt is, akintik ruhája csupa piszok és rongy volt. Engem aztán Somogyi belökött egy szobába és mindjárt ulána három rettenetes nagy pofot kaptam tőle. - Figyelmeztetem, hogy csak a tiszta igazat szabad mondania, - jegyzi meg az elnök. Maga eddig egyáltalában nem beszélt orrol az előzetes három pofonról. /Folyt.köv./ Ma.
