Magyar Országos Tudósító, 1933. május/1
1933-05-05 [074]
ZU HE DÉLBE RG i GY. /Folytatás a 9-ik kiadáshoz./ Elnök: Miért érdeklődött ön eziránt, ha semmi köze sem volt már a vállalat vezetéséhez? Heidelberg: En voltam az elnök, a nevemre azért továbbra is vigyáznom kellett... Elnök: Miért nem ellenőrizte inkább a dolgok menetét és a deviza-beszolgaltat ast? Vádlott: Beteg voltam s különben is Schnürmacher Pálra ós Gyuri fiamra tartozott az ellenőrzés. Arról beszéljen, miért akarta mogsommisitoni ön a rendőrségen azta a levelet, amit Amerikából, a fiától kapott? Vádlott: En, kérem, életemben akkor voltam elöző'r a rendőrségen. Ott, megmotozasom előtt, Patay dr . d ,t ektivf elügyeló jelenlétében kivettem a tárcámból a kérdéses levelet. " Ez privát levél" mondottam, - "ez nem érdekelheti önöket f" Erre a levelet széttéptem és a detektivek szeme lát ára a papírkosárba dobtam. Az elnök közli, hogy ezt a levelet később a d tektivok öszszerag •.s ztot ták s most felolvastatja. Ebben a levélbon arról van szó, hogy Argentínában pénzszűke van; "Maxot" ki kellene hagyni a további "összes dolgokból". " Maxnak" havi 5oo-looo márkára lenne szüksége, de ezt a pénzt csak rendes uton szabad számára kijuttatni. A lovel ismertetése kapcsán a vádlott megjegyzi, hogy a magyar fordítás nem fedi sz ószer int aiz eredeti ahgol szöveget. Az elnök felhívja a jelenlévő angol tolmácsot, aki rövid vizsgál ódás után kijelenti, hogy a fordítás nagyj ábéá és egészében megfelelő. A vádlott magyarázatképpen hozzáteszi, hogy. sógora, Garde Eugenio csak abban, az esetben kórt havi 5oo-looo mariját, ha ezt rendes uton megkaphatta volna. Elnök: Ön önnek a pénznek a kijuttatásához hozzájárult volna? Vádlott: En nem; de ő nem ismerte olyan jól az itteni p énzrendoletokot. A magyar- bankokhoz folytonosan irt pénzért, tőlem la mindig azt kérdezte leveleiben, miképpen juthatna hozzá Ma gf&vors zágon kihelyezett pénzeihoz. Hogy ezt a levelet összetéptem: sajnálom; minden mellékggndolat nélkül tettem. A vádlott ezután elmondja, hogy egy nagyobb külföldi pehzakciot szeretett volna lebonyolítani s ezért felkereste Lamotto Ká-' roly székesfővárosi pénzügyi tanácsnokot, valamint Schneller Lajost, a Községi Takarékpénztár vezérigazgatóját, akiknek elmondotta, hogy külföldi szindikátust szeretne létesíteni, élén a dúsgazdag Garde Eugenioval s ez a iszindikátus - megfelelő rósztvétel esetén - egymillió dollárt jövedelmezne a fővárosnak. - Részletesen előadtam tervemet a nevezett urak előtt ••• folytatja érdekes vallomását Heidelberg Vilmos, mire ezek ki jelent ették, hogy csak utazzak ki nyugodtan-.sógoromhoz es üssem nyélbe a dolgot. Kiutaztam Árosába, Gardéhez, aki belement a tervbe. Ezután Parisban a Rotschildokkal tárgyaltam, ott is tetszett a tervezet. L a mctte tanácsnok ur telefonon utasitott: csak folytassam tárgyalásaimat, Mint hogy megbetegedtem,' haza kellett jönnöm s ekkor Gyuri fiam utazott kí helyettom Ámor lkába. A Községi Takarékpénztár elnöksége adott fiamnak megfelelő ajánlö leveleket. Gyuri fiam autóbaleset folytán karját törte, mással iratott levelet s ebben beszámolt tárgyalásairól. Leveléhez chiffre-kulcsot is mellékelt. - A vádlott ezután az elnök kérdésére kijelenti, hogy arról nem volt tudomása, hogy a cég sógorának: Garde Eugenionak pénzeit és összes ügyleteit, Pecsenka Ida, vagyis Schnürmacher Lipótné nevén kezeli. "Még csak tudomásom sem volt arrOl - hangoztatja a vádlott, - hogy ilyen nevü nő él a világon 1" Elnök: Tény, hogy önök a bankzárlat és devizatilalom elrendelése után is elénk üzleti összeköttetésben állottak a külfölddell Heidelberg Vilmos kijelenti, hogy sógorának még másfélmii"'le pongöt kitevő értéke maradt akkoriban Magyarországon s csak az ezzel kapcsolatos ügylet okot bonyolították le. A - Hát a harommllió penge másik felét addigra már kisiboltA: - teszi fel a kérdést az elnök. Heidelberg: Sógoromat állandóan igyekeztem me gnyugtst ni : ne féljen, Magyarországon nincsen semmi pénzügyi baj. /Foly t.köv ,/Ky.
