Magyar Országos Tudósító, 1933. január/1
1933-01-04 [069]
MA.GYÁR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ 4. törvényszékei kiadás. Budapest, 1933. január 4. y-M s .. - ZU SZIVÓPRÓB/\S ÜGY. /Folytatás a 3-ik kádashoz./ - : Részletesen elmondotta ezután Sztori Ferenc, miként kalauzolta öt vogig a kőbányai dohánygyáron Keck pénzügyi főtanácsos ? megmutatta az egyes osztályokat, sőt a fontosabb könyvekot, elszámolásokat is és ezekből e. vádlott Is meggyőződött, hogy milyen abszolút precizitás sál számolják el például az elporlosnak úgyszólván minden egyes gramját is, még a dohányport is. - örömömre szolgált ez - folytatta vallomását Sátori vádlott, - igy meggyőződtem arról, hogy pocsékolás, fecsórlés egyáltalán nem m«*gy' végbe. Végül azt kérdezte tőlem a főtanácsos ur, dohányos ember vagyok-e, beleegyezem-e abba, hogy egy mintakollekcióval szolgálhassqn. kn azt hittem, hogy egy kisebb doboz cigarettáról vagy szivarról lesz szó, a főtanácsos ur udvariasan beültetett autójába, kikisórt a Margitszigetre, ahol akkoriban laktam, s a lakásomon átadta az autóból kiemelt csomagot, amely tekintélyes nagyságú volt. Ez engem kellemetlenül érintett és másnap* Vargha államtitkár urnák meg is mondottam, hogy én a kötelességemet megtettem, felhívtam a kormanyközegok figyelmét a készülő interpellációra, racjfc már kilepek az ágy további fejleménye iből.. Ki jelentet tom még azt is, ugy Vargha, mint Berakó államtitkár urak előtt, hogy a dohánygyárban látottak engemet teljosor. meggyőztek arról, hogy ebben a tekintetben semmiféle viszszaélés, vagy szabálytalanság nem történik. Vargha államtitkár megkért," hogy adataimat legalább három napig ne adjam át megbiz óimnak $ várjak legalább addig, amiig a parlamentben a pénzügyi tárca költségvetését letárgyalják. Benkó államtitkár ur megkérdezte tőlem, nem lehetne-e ezt az 'ügyet másuton elintézni, nincsenok-e az illetőknek valanmlyen anyagi természetű igényei, nem volna-e lohotséges az intorpolláclöt ilyenmódon megakadályozni. En okkor is ős a továbbiak során újra meg újra a legnagyobb határozottsággal kijelentettem, hogy pénz felkínálására vagy átadására nem vállalkozom. Benkó. államtitkár ur ekkor meglehetősen i ndulatos hangon figyelmeztetett, hogy ha már eddig dolgoztára az ügyben, ne hagyjam félbe munkámat mostan, ne tegyek ugy, mint a rossz orvos, aki az operációs asztalon hagyná botegét. Újságírói invenciómra bizta, miképpen kináljam fel a pénzt megbízóimnak. Megbízott, puhatoljam ki igényüket, de ugy járjak el, hogy az ne tudódjék'ki, kiktől származik ez az eszme. En erre olyasfölét mondottam megbízóimnak, hogy az adatokat ujságriport alakjában lehetne felhasználni és igy meglehet oson jelentékeny pénzt is lőhetne ezen a módon szerezni. Ez többet ér - mondottam - mint a kétes politikai siker! Megbiz oim ekkor először 2oi-ooo majd 7.ooo pengőben jelöltek meg igényüket, de Benkó államtitkár ur, akinek erről referáltam, kijelentette előttem, hogy 4ooo pengőnél többről semmi osotro sem lehet szó és ozt az összeget is kot részletben fizetnék ki* éa pedig az olső részletet rögtön, a másodikat pe- ; dig a parlamenti pénzügyi vita befejeztével, mintegy hat hót múlva,. Én innenkezdve ebben az ügyben,mint a Benkó államtitkár ur megbiz'ottja jártam ol. ígéretemhez hiven húztam halasztottam az adatok és bizonyítékok átadás át megbízóim számára cé' igyekeztem igényüket 4,ooo pengőre redukálni. Töreky elnök: A pénz átvétölére végül is nem került sor. Sátori: Nom! Engem azután még többször is felcitáltak a dohány jövedéki központ igazgatóságához, do ón többé nem mentőm el. Végül is kellemetlen meglepetésben volt részem: ón legalább is* köszönetet vagy ilyesfélét vártam volna önzetlen eljárásomért, - ehelyett egy szép napon megjelentek margitszigeti lakasomon a d tektivek, házkutatást tartottak, lefoglaltak bizonyos Iratokat, de a kérdéses dokumentumokat, amelyeket azelőtt szekrényemben tartottam, már nom találhatták meg ottan.. Azokat én idejekorán biztos helyre vittem ei. Elnök: Most azt mondja el, hogyan ismerkedett meg Nonn Jánossal, ' ; -v Sátori: December közepetáján találkoztam Kord Imre nevü bar át n mai, akinek beszélgetés során elmondottam, hogy ujságiró lettem és éppen' most egy szenzációs ügyben dolgozom 3 közöltem vele a ptóbaszivasok ügyét. Tudtam, hogy Kord Imro közelről Ismeri Nonnt, aki dohány jövedéki tisztviselő. Eszembe jutott rögtön, hogy talán ezen a módon juthatnék hozzá legköny nyebben a dohánynemüek pontos árjegyzékéhez, Enélkül ugyanis nem tudtam volna kiszámítani,, hogy a próbás z ivás ok cimén juttatott dohányfélék értéke voltaképpen mennyire rug,. Megemlítettem a dolgot Mord Imrének, aki össze Is hozott Nónnal^ Nonn János azonban olyan zavarosan, összefüggéstelenül kono ett • a dolgokról beszólni, hogy sehogy3em jutottunk zöldágra. /Folyt. köv,/KY.
