Magyar Országos Tudósító, 1932. május/2
1932-05-17 [065]
MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat ötödik ki^dá s * 1^06^^19321" május 17 ° XIV ' évfolyam, 109 « szám * / A PEN CLUBOK VILÁGKONGRESSZUSA. Foly tatás. 3./ Ezután S i p 6 c z J enő dr. polgármester a Székesfőváros polgárai nevében üdvözölte a kongresszus tagjait, örömének adott kifejezést, hogy ennyi szellemi kiválóságot düvözölhet, az ezeréves Magyarorszgá fővárosában, hiszen az ezeréves magyar nemzet maga is sokat adotü a világ az-11 ami kincseihez a saját értékeiből. A megjelent delegátusok, - mondotta - saját nemzetük népét és felfogását is képviselik, mert a szellem munkája csak a nemzeten , a nemzeti irodalmon keresztül érvényesül és lesz minden nép közös Í-X kincsévé. Én ugy érzem, hogy ez a kongresszus nemcsak Istenáldotta emberi elméknek ta lálkoa éhely e, elméknek amelyek értékes élettapasz tala tálka t a világ legkülönbözőbb nyelvein keresztül szűrik le irodalommá, hanem találkozása melegen érző emberi sziveknek, sziveknek, amelyek a világ minden táján csak egyet éreznek, vsak egyformán vérezrek az ember belső szellemi életének mindenhol és mindenkor egyforma és mégis csodálatosan változatos törvényei szerint. Szeretném, ha^ ez a kongresszus értékes tanácskozásai során elfelejtetné tagjaival azokat a különbségeket, amiket nyelv és távolság okozhatnak és csak arra az egységre fogja emlékeztetni őket, amit a világirodalom egyetlen igaz forrásaként mindenütt egyformán dobogó, emberi sziv jelent. Budapest Székesfőváros közönsége nevebon ezzel a kívánsággal üdvözlöm e kongresszust, s ezzel a kívánsággal kivi.no'k sok sikert mostani össz e jövet .elükhöz ! A polgármester üdvözlő szavai után Benjámin Crémieux -.az írók Nemzetközi Szövetsége nevéb en* mondót t köszönetet a fogadtatásért, a kormány, a főváros és a Magyar Pen Club nevéeen elhangzott üdvözlő szavakért k Elnökünk - mondotta - John Galsworthy, akit az utolsó percben menetrendi akadályok késleltetitek nem mondhat maga köszönetet azzal s^ullyal és tekintéllyel, amely az ö hiva tásához, ^személyéhez, s nagy müvéhez a Pen nek nevéhez fűződik. Senki sem sajnálja nálam jobban ez t az a lka Ima tlansá• got: Galsworthyt nem helyettesitheti senki sem. Szerencsére semmi sem könynyebb és semmi sem kellemesebb, mint annak a kifejezése, hogy örömmel jöttünk Ide, s örömmel vagyunk itt Magyarországon. Mihelyt átlépjük a határt, mihelyt a nagy magyar : ikság hatalmába ejt bennünket, a táj tanulságán át szinte egyszerre megerezzük ez ország iker-erényét: az ellenállásét és a befogadásét. E síkságnak, amely az ország körét szinte a végtelenségig tágítja, mi vagyunk a közepe és a tengyebye, mi látszunk az egyetlen szilárd pontnak, amely értelmet, formát és törvényt szabhat a köröttünk kerengő univerzumnak. Másfelől sohse merülünk, vagy mosódunk el e ránkboruló roppant ég alatt, soha seholsem trezzük, oly erősen, hogy Európa égboltja mitsem tud az egyesekről es a határokról, s hogy a különböző klimák, hegy-völgyek és' kultúrák felett Európa egyetlen és ugyanaz. - Ez a sajátos ellentét, amely a világegyetemet és az egyént előbb szembeállítja, hogy aztán egybeolvassza, még^kkor sem szűnik meg, amikor Budapestre erünk: egyfelől Buda, e nyugvó város a Nyugat e bástyája, erőd és citadella egyben, halmain ülve s önmagába, s ezerév-s hagyományiba merülve; másfelől Pest, ez az átjáró és csereberélő nagy gócpont, ama szabad lég-és vizjárat szélén, amelyet Dunának hívnak, - e kétfelé nyiló kapuja a nyugati civilizációnak és Kelet ki nem alvó varázsának, Európa piaca, s roppant ablak, amely már Ázsiára néz. Ugyanezt az ellentétet talán a magyar lélekben is megtaláljuk, ebben az oly szivélyes, oly könnyed, s oly fékezhetetlen leiekben, - meg a ma gy a r irodalomban, amely olyan mély gyökerű, oly spontánul áradó, s oly hajlamos valami gátattépő Urára, s ugyanakkor együtt jár Európa minden szellemi jes művészi áramlatóval, keczen minden uj formára, finomságra és önellenőrzésre. Mindenki hallott a magyar tűzről, a magyar szenvedély ességről; viszont a magyar bölcsességről, mintha nem szólnának eleget. - Nincs minden jelentőség hijján, hogy £ Pen Szövetség e kongresszusát ebbsn^a válságos esztendőben éppen Budapesten tartjuk, a világ ama. városéban, ahol a holnapért .való szorongást talán mind en más városunknál jogosultabb. 4 világ ama vámsában, ahol az irek olyan nagy részt kérnek -a nemzeti életből, 'ahol az iirók hatása az egész nép sorsára döntő. Mily nagy példa ez mindnyáj- iknak, smriyi sok ország iréinak! E sarkából kimozdult, bajaiba vakuló, minden katasztrófára kész világban vájjon nem kell-e attól félnünk mindnyájunknak, hog^y a Pen Szövetség tagjainak j és zándéka medv do marad? Amit itt a magyar,írók, amit más népek irái tettek polgártársaik y n?razeti létéért és érzéséért, nem. prót elhatnék-e mag ui is egy nemzetek feletti telet, egy nemzetek feletti •érzés biztosításáért, amelynek révén a béka jövendője nem vélhetik kérdésessé minden nappal? Vájjon most, e tragikus j /Folytatása következik/
