Magyar Országos Tudósító, 1930. december/2

1930-12-10 [052]

Folytatás 1./ A nemzetközi zsidóság az, amelyfkozmopolitizmus iránya igyekszik . *JC terelni a jólfelfogott nemzeti törekvésekét, mert a maga speciális kapcsolatai révén ösztönösen érzi, hogy saját kultúráját akkor szolgálja jól, ha belekapcsolódik az idegen nemzőtök velo rokon, de velünk lelkiközöaségjjen nem élő népek kultúrájába. A magyar nacionalizmusnak a háberu előtt komoly értékei, de mé£ komolyabb hl&ái voltak. A tizenkilencedik század társadalma saját magával meghasonlott és nem tudott kapcsolatba jutni a nép erőivel, Budapesten függő hidakat építettek, de a vidéki utakat és a falusi iskolákat elhanyagolták. Ez az időszak engedte felburjánozni a hitbizományokat, atoalyek hatvanhét előtt igen csekély területre voltak korlátozva, Es a hitbizományok fejlődése idején volt a legnagyobb a kivándorlás, mert a. magyarok száz ezrei nem találták mog a megélhetés lehetőségét, A tizenkilencedik század második fele nem teljesítette a magyar néppel szemben a kötelességét, látszatkultura jegyében álmodott 30 ezer magyarról, de a 20 millió magyart sem tudta a jBvendo számára megvédeni és nemcsak a magyar népe^?hanyagoltuk el, hanem a Szent István birodalmán belül élő nemzetiségeinket sem be sül tük meg. Tagadom azt, hogy elnyomtuk a nemzetiségeket. Nem ny cmtuk el jobban őket, mint a magyar népet. A XIX. század magyarsága nem vett tudomást arról, hegy itt románok, tótok és svábok is élnek és átengedtük magunkat annak a délibábnak, hogy elég a névmagyarosítás és már meglesz a harminomil lió magyar álma valósítva. Az angol birodalom példája mutatja, hogy a tőle teljesen idegen társadalmak népies erőit hogyan kell megnyerni a közős có1 ok számára. Megőrizve nyugati orientációnkat, alaposabban kell törődnünk közvetlen szomszédainkkal, azok nyelvével, kultúrájával, vallásával, köziga gátasával, kereskedelmi, ipari és szociális problémáival. Ha azt akarjuk, hogy a jelenleg elszakadt területen élők újból magyar impérium alá kerüljenek, jobban meg keli ismernünk őket, mint akár Tisza látván, aki 1918-ban délen járva nem tudta, hogy megalakult már a délszláv birodalom. Az emberi megértés és nem a lenézés jegyében kell foglalkoznunk a szomszédainkkal és akkor ők sem néznek ránk ellenséges szemmel. Minden gazdaságilag fejlődő korban az individualizmus tör előre hanyatló korszakokban pedig, amin t azt Kurt " Breisig is megállapítja, a szolidaritás tör előre, A szociális forradalmak, sőt a bolsevizmus sem raulik el nyom nélkül és az önkényes gazdálkodás a manchesteri liberalizmus helyében a plan vilítechaft igyekszik hatolni. A gazdasági liberalizmussal együtt bukott meg a politikai liberalizmus is. És nagyon lebecsülik a szellemi értelmiséget azok, akik a liberalizmust nálunk még a jövő programújánál tekintik. A demokrácia a zsidó felfogás érvényesülését jelenti. A liberaliz mus a kikeresztelkedett zsidóknak, vagy a zsidókból élő keresztényeknek a politikája, Kossuth idejében megvolt a liberalizmus jelentősege, mert a jobbágysággal és a középkori megkötöttséggel szemben a fejlődést jelentette Ma azebriban már nincs ennek az irányzatának értéke. Az európai gazdasági és politikai élőt nagy reorganizáció küszöbén álL és nem zárkozhatom el annak az elismerése elöl, hogy a bolsevizmus, a fünfjahrplannal,a maga ötéves programmjavai szintén felismerte már azt az irányzatot, hogy miként kell a nemzet x haladását u^ jészerveznl. Igaz,Oroszország kiveszi a magántulajdont a termelés tényezőiből, azonban az organikus gazdálkodás rendszerét minden államnak követnie kell, mert különben a? egész világ termelése anarchiába fullad. Három állam halad legelő" ezen a téren, Németország, amely a háború után megindította a racionalizálási mozgalmat és szervezi a termelést és a fogyasztást, Olaszország, ahol a fascizmusnak a lényege a gazdasági élet organizációja a termelő erő ós a dol gozó erő szakmányként való megszervezése és Angolcrszág, ahol a bányászsztreijk után a munkásszervezetek uniójának na ggyü lés én, ahova a munkaadókat is ueghivták, leszögezték azt, hogy szakítani kell az osztályhar*elmóle

;

t tel és az érdekképviseleti rendszer az, amelynek alapján át kell térni a | • ' * szervezett termelésre, /Folytatása következik,/