Magyar Országos Tudósító, 1930. október/2

1930-10-31 [047]

/Tisza István emlékünnep*'Folytatás 1,/ 1867-bón önnek a toromnok az erkélyéről nézte Brzsébet királyné, a megkoronázott Ferenc József királyt, amint a történelmi kardvágást megteszi* Ide vonult később táborával Deák Fcronó és az 1875-1 fúzió után a magrar állam alapvetése itt nyort befejezést* Innen irányították az ország sorsát majdnem félszázadon át azok a magyar államférfiak és politikusok, -kiket a közbizalom és hivatottságuk a vezetés élére állított* A kiegyezés korszakának Utolsó nagy harcosa Tisza István is itt küzdött eszméiért, Dóloogenj a fiatalkor viruló rózsáival érkozott fi az aggódó honfigond barázdáival távozott* - Tisza Istvántól a katasztrófa balsejtelme már ebbon az időbon som esett távol, az Ősi átok ris gyűlölködő pártoSkodás har?a mélységos aggodalommal töltötte el Őt, de hűsége nemzetéhez,kötelességérzete és önfeláldozása sokkal nagyobb volt, semhogy örtálló helyét egy pillanatra is elhagyta volna, A végzotes 1914*-i esztendőben hagytuk el ezt a helyet, s mint villámcsapás sújtott le reánk ° világháború megrázkódtatás, mely Tisza István egykori jóslata szerint valóban ólet-halálharc elé állította a magyar nemzetet. Mi ebben a küzdelemben elestünk, s a katasztrófa Tisza Istvánt is a régi Magyarország hulló romjai alá tometto, - Nincs többé Tisza István, do nincs az a régi Magyarország • sem, molynek fényében, jólétében sütkéreztünk egykoron s mely fiatalkori álmainkban megdönthetetlennek látszott, ÁS mult hatása alatt jelen mostoha sorsunk tudata még nyomasztóbban nehezedik lelkünkre s joggal felmerülhetno ma a számonkérése annak, hogy minő erők okozták sorsunk végzetos balfordalatát. De mi ugy véljük, hogy azon a kegyelotes napon, melyet* Tisza István vértanúi emlékének áldozunk, nom a múlttal, hanem a jelen kötolosségeivol kell számadásra lépnünk. A nagy számonkérést majd elvégzi a történelem, - A mai nap ne a mult számonkérése logyen. Ha Tisza István ólno, ő sem ezt keresné, hanem ott állana kötolosségteljesltésének gránittalapzaton, hogy munkában és önfeláldozásban példát adjon nemzetének, AZ Idő csolekvésro int, kötelességcink óriásiak, a magyar nemzet sorsa válságos, válságosabb,mint volt valaha, ezorévos fennállása óta, Tisza István megmutatja az utat, amelyen haladnunk kell. Az a tábor, mely Tisza István Örökségét őrzi, mindenkor készen áll arra, hogy az ő eszméiért és igazságaiért küzdelembe szálljon. Céljaink és hivatottságunk félreismerése volna feltételezni, hogy mi csak a mult kultuszának élünk s a jelen kötelességeivel szemben lezártuk számadásainkat, Tisza István élő programm ma is, az ó szellemét éé irányát som a mai* sem a későbbi korszak nem nélkülözheti, Tisza István a haladásra nézve is megmutatta az utat, moly a nemzet boldogulására a jövőbon is sorshatározó marad, Ö a szabadelvű magyar nemzeti politika hivő volt s ozt a meggyőződését nemzetünk hivatottságából, önfontartási életszükségleteinek természetes forrásaiból merítette, - Mikor a katasztrófa bekövetkezett, egyszerre felharsant a jelszó, hogy az átkos liberalizmus volt az, amely tönkretett bennünket, s a régi szabadelvű rendszer bűne, hogy szélsőségeivel és tulhajtásalval a katasztrófát, a belsó felbomlást előidézte. Kötelességünk, hogy a vádak ollón a legorélyesebben tiltakozzunk. Mi a vádakkal és a frázisokkal szemben a tények és az eredmények tiszta igazságaira utalunk. Hogy a nyugati műveltség áramlataival haladnunk kellott, azt államiságunk és kultúránk kiépítése korszerűen megkövetelte, de hogy obben az irányzatban a szabadelvű rendszer a természetes életfejlődés' és erőkifejtés határait túllépte, oly feltevés, melynek a tények a legélesebben ellentmondanak. Nem Tisza István-c a legfőbb koronatanú arranézve, hogy minő erőfeszítésekre volt szükség a gátszakadás ellen, moly abban a pillanatban bekövetkezett, amint az ő vaskezü energiája megszűnt fékezőerő lennie Talán érthető volna , ha valaki konzervatív célzatokkal vádolná az akkori hatalmi rendszert, do a szabadelvű tulhajtások bünterhességével bélyegezni felületes kritika. Azok, akik a mult ócsárlásából élnek, hogy a jelon felelősségei alól menekülhessenek, korossenek más érvekot álláspontjaik igazolására, mert ezen a téren babért aratni nom fognak. - Tisza István konzervatív volt a belső erők védelmében, de nem akadályozta az erők szabad mozgását, ha azok a nemzeti érdekközösség körzetén belül maradtako Nem üldözött eszméket, sem egyéneket.., szívesen fogadta a tiszte elvi harcokat, de kérlelhetetlenül sújtott minden dtemagóg frázis és szélsőséget, amely a nemzet érdekeit veszélyeztethette. Midőn a parlamentarizmusért nagy harcait vivta, a magyar nemzet j óhirnovéórt,alkotmányos életének biztonságáért küzdött. /Folyt.köv,/