Magyar Országos Tudósító, 1930. október/2

1930-10-31 [047]

/Tisza István emlékünnep*'Folytatás 1,/ 1867-bón önnek a toromnok az erkélyéről nézte Brzsébet királyné, a megkoro­názott Ferenc József királyt, amint a történelmi kardvágást megteszi* Ide vonult később táborával Deák Fcronó és az 1875-1 fúzió után a magrar állam alapvetése itt nyort befejezést* Innen irányították az ország sorsát majdnem félszázadon át azok a magyar államférfiak és politikusok, -kiket a közbiza­lom és hivatottságuk a vezetés élére állított* A kiegyezés korszakának Utol­só nagy harcosa Tisza István is itt küzdött eszméiért, Dóloogenj a fiatalkor viruló rózsáival érkozott fi az aggódó honfigond barázdáival távozott* - Tisza Istvántól a katasztrófa balsejtelme már ebbon az idő­bon som esett távol, az Ősi átok ris gyűlölködő pártoSkodás har?a mélységos aggodalommal töltötte el Őt, de hűsége nemzetéhez,kötelességérzete és önfel­áldozása sokkal nagyobb volt, semhogy örtálló helyét egy pillanatra is el­hagyta volna, A végzotes 1914*-i esztendőben hagytuk el ezt a helyet, s mint villámcsapás sújtott le reánk ° világháború megrázkódtatás, mely Tisza István egykori jóslata szerint valóban ólet-halálharc elé állította a magyar nemze­tet. Mi ebben a küzdelemben elestünk, s a katasztrófa Tisza Istvánt is a régi Magyarország hulló romjai alá tometto, - Nincs többé Tisza István, do nincs az a régi Magyarország • sem, molynek fényében, jólétében sütkéreztünk egykoron s mely fiatalkori álmainkban megdönthetetlennek látszott, ÁS mult hatása alatt jelen mostoha sorsunk tudata még nyomasztóbban nehezedik lelkünkre s joggal felmerülhetno ma a számonkérése annak, hogy minő erők okozták sorsunk végzetos balfordala­tát. De mi ugy véljük, hogy azon a kegyelotes napon, melyet* Tisza István vértanúi emlékének áldozunk, nom a múlttal, hanem a jelen kötolosségeivol kell számadásra lépnünk. A nagy számonkérést majd elvégzi a történelem, - A mai nap ne a mult számonkérése logyen. Ha Tisza István ólno, ő sem ezt keresné, hanem ott állana kötolosségteljesltésének gránitta­lapzaton, hogy munkában és önfeláldozásban példát adjon nemzetének, AZ Idő csolekvésro int, kötelességcink óriásiak, a magyar nemzet sorsa válságos, válságosabb,mint volt valaha, ezorévos fennállása óta, Tisza István megmu­tatja az utat, amelyen haladnunk kell. Az a tábor, mely Tisza István Örök­ségét őrzi, mindenkor készen áll arra, hogy az ő eszméiért és igazságaiért küzdelembe szálljon. Céljaink és hivatottságunk félreismerése volna felté­telezni, hogy mi csak a mult kultuszának élünk s a jelen kötelességeivel szemben lezártuk számadásainkat, Tisza István élő programm ma is, az ó szel­lemét éé irányát som a mai* sem a későbbi korszak nem nélkülözheti, Tisza István a haladásra nézve is megmutatta az utat, moly a nemzet boldogulására a jövőbon is sorshatározó marad, Ö a szabadelvű magyar nemzeti politika hi­vő volt s ozt a meggyőződését nemzetünk hivatottságából, önfontartási élet­szükségleteinek természetes forrásaiból merítette, - Mikor a katasztrófa bekövetkezett, egyszerre felharsant a jelszó, hogy az átkos liberalizmus volt az, amely tönkretett bennünket, s a régi szabadelvű rendszer bűne, hogy szélsőségeivel és tulhajtásalval a katasztrófát, a belsó felbomlást előidézte. Kötelességünk, hogy a vádak ol­lón a legorélyesebben tiltakozzunk. Mi a vádakkal és a frázisokkal szemben a tények és az eredmények tiszta igazságaira utalunk. Hogy a nyugati művelt­ség áramlataival haladnunk kellott, azt államiságunk és kultúránk kiépítése korszerűen megkövetelte, de hogy obben az irányzatban a szabadelvű rendszer a természetes életfejlődés' és erőkifejtés határait túllépte, oly feltevés, melynek a tények a legélesebben ellentmondanak. Nem Tisza István-c a leg­főbb koronatanú arranézve, hogy minő erőfeszítésekre volt szükség a gátsza­kadás ellen, moly abban a pillanatban bekövetkezett, amint az ő vaskezü ener­giája megszűnt fékezőerő lennie Talán érthető volna , ha valaki konzer­vatív célzatokkal vádolná az akkori hatalmi rendszert, do a szabadelvű tul­hajtások bünterhességével bélyegezni felületes kritika. Azok, akik a mult ócsárlásából élnek, hogy a jelon felelősségei alól menekülhessenek, korosse­nek más érvekot álláspontjaik igazolására, mert ezen a téren babért aratni nom fognak. - Tisza István konzervatív volt a belső erők védelmében, de nem akadályozta az erők szabad mozgását, ha azok a nemzeti érdekközösség körzetén belül maradtako Nem üldözött eszméket, sem egyéneket.., szívesen fo­gadta a tiszte elvi harcokat, de kérlelhetetlenül sújtott minden dtemagóg frázis és szélsőséget, amely a nemzet érdekeit veszélyeztethette. Midőn a parlamentarizmusért nagy harcait vivta, a magyar nemzet j óhirnovéórt,alkot­mányos életének biztonságáért küzdött. /Folyt.köv,/

Next

/
Thumbnails
Contents