Magyar Országos Tudósító, 1930. szeptember/1

1930-09-11 [044]

BENEDEK SÁNDOR CSERNOCH HERCEGPRÍMÁS SZ^VHIT IDÉZI A FELEKEZETI BÉKE ÉRDEKÉBE* Szekszárdról j elöntik: Ma, csütörtökön rendezte ezévi közgyűlését Szekszárdon a tolnr.i református egyházmegye, tagjrinrtk élénk részvételével. Sy-akács Imre, az egyházmegye esperese mondott bevezető imát, gondnok'.elnöki megnyitót pedig Benedek Sándor felsőházi tag, a Közigazgatási Biróság másodelnöke tartott, k következőket mondotta egyobek közt: - Az egyházaknak a történelem folyamán mindig voltak valláserkölcsi és nemzeti feladataik, de ezek a feladatok soha sem voltak annyira előtérben, mint ma, a nagyháboru után.Nemcsak a legyőzöttek, hanem a győzők is érzik uz anyagi nyomorúságot, az erkölcs i hánya tlást, s r z igazság mérlegének felbillent egyensúlyát. Nem országos tünet ez, hanem világjelenség és Anglia nagy államférfi a, Lloyd George már közvetlenül a háború után rámutatott, hogy a népekot-^ésak az egyház mentheti meg a pusztulástól, csak az egyház sogitségeTel lehet várni a politikai és ár sada Lii megtisztulást. Az /egyházak viszont ezeknuk •' feladatoknak csak a.irkor felelhetnek meg, ha közakarattal ós közös cselekvéssel igyekeznek a szivekbe oltani az alkotó munk" nagy értékének tudatát, a nemzeti kötelességeket, s f

z evangéliumi Igazságokat, E magasztos hivtás b«, töltésének «lofeltetele azonb°n az, hogy iátsák ki sziveikből a felekezeti türelmetlenség és •) szétválasztó gyűlölködés dudváit és az egymásközötti béke, testvériessóg virágait ültotgessék. Csak ekkor érvényesülhetnek az egyházak ugy, mnt a legnagyobb erkölcsi és kulturális erők koncentrált forrásai, A felekezetközi béke minden állam helyes kormányzásának egyik lényeges feltetele, de jelentősége a legfelsőbb fokra omslkodott a mi szegény, oogcsonkitott hazánkban, különösen két olyan okból, amelyek speciálisan a mi országunkra jellemzőek. Egyik az, hogy a magyar ^társadalom Jóformán e vegyesházasságokra v^n felépítve és alig °kad család, molynál; rokoni kötelékébe különböző vallású családtagok ne tartoznának. Innét van '*az hogy nálunk a felekezetközi béke egyértelmű a társadalmi békével. Aki a felekezetközi békét feldúlja, a társadalmi békének is sirt ás. A másik ok íz, hogy t\ békerevizió érdekében, a nemzeti közvél-mény egységességét, illetve e közvélemény kialakulását és megerősödését nem zavarhatják sem társadalmi, sem politikai differenciák, sem a. valláskülönbség. Életünk és fennmaradásunk függ attól, hogy a nemzeti egységet felekezeti torzsalkodások, vagy egyenetlenségek ns Q yongitsék. 1-4 magyar történelem fényes példába t mutat, melyekből megilletődéssel láthatjuk, hogy a felekezeti különbség miként olvadt fel a nemzeti érzés kohójában. Erronézve csak néhány példára szorítkozom,úgymond Benedek Sándor, az egyházmegye gondnoka, - A bécsi udvar, a XVII.század elején mindent elkövetett,hogy Bethlen Gábor^ Eruély akkori fejedelmét megbuktassa és katholikus embert juttasson^ helyére, do ezt a törekvést a király legintimebb hivei között, Pázmány Péter esztergomi érsek, a nagy ellenreformáttm is kárhoztatta. Kemény János, Pázmány rokona jegyzi fel ezt, mint isiir,>retes, s idézi az érseknek azt a mondatát, hogy Erdélyben pagyar fejedelem legyen "és florealjon,mégha protestáns is, Különben gallérunk alá köp a némrt**, Tisza István, nemzetünk és egyházunk nagy fia 1913-ban, a pozsonyi refonnátus templom felszentelésekor fényes beszédben aposztrofálta ezt a históriai tényt dB akkor, - úgymond Benedek Sándor - feljegyeztem a következő nyil-tkoiaatát: "Pázmány Péter: századának legkimagaslóbb Jelleme és Bethlen Gábor: mindsn tekintetben méltó kortársa, a katholiclzmus és a protestantizmus legexponáltabb harcosai éppen ebben a városban, PozsonytOan módot találtak arra, hogy baráti kezet nyújtsanak egymásnak és leveleztek is egymással, hogy a magyar nemzet nagy problémájának megoldásában résztvehessenek. Ennek az egységes nemzeti érzésnek a mai korban is teljesen le kell győzni a súrlódásokat és megteremteni az ész és a sziv harmóniáját, motly elveinek diadalát r- vallásos érzésben és az isteni gondviselésben látja", -Az egységes nemzeti érzésnek történelmi f olya mf tát látom megnyilatkozni abban a viszonyba,n is, amely Tisza István és a volt hercegprímás, Csernoch János között fomnállott. Mindketten törhetetlen hivei voltak a felekezetközi békének és k:özösirányu mag a tartásuknak, munkájuknak kö* szönhető az az eredmény, hogy a század kezdetén,a "Ne temero" pápai dekrétum M /folyt, köv./