Magyar Országos Tudósító, 1930. szeptember/1

1930-09-11 [044]

/BSHEDE4 SáSPOR CSERNOCH HERCEGPRÍMÁS SZÁVÜIU TDEZI A FELEKEZETI BÉKE EIIQ3KÉBSN. Folytatás.]../ és a BorffcmoUS-félo enciklika által felkorbácsolt felekezeti hullámok élűitek. -Tisza István életo, munkája és emlékezete kiirthatatlan él sziveinkben

f de Csornoch János, n magyar katholikus egyház feje is méltó arra, hogy az p emlékezetének tüze prot-'Stáns oltárokon is ott égjen. Visszaemlékezem arra, folytatja a nagynevű, osz biró, hogy az egyetemi lf juság Széchenyi-Szövet sége

? 1914. tavaszán Széchenyi-ünnepet ült, melynek Csernoch János hercegprímás, Petri Elek, akkor dunamellékl református egyházkerületünk főjegyzője, később boldog emlékezetünkben élő püspöke és Zsilinszky Mihály, az evangélikus egyház felügyelője voltak a vezérszónokai.. Már az ünnepnek az a. külső képe is jelzője volt az akkori megértő hangulatnak, de lehetetlen nem idéznem egy-két sz°t az ott elhangzott beszédekből, A hercegp r 1 m á s szerint: "Az az ideális barátság, mely a katholikus Széchenyit és a protestáns Wesselényit egybefüzte, példaképül szolgálhat a közös magyar hazában egymásmellett lakó hivő keresztényeknek, miképpen ke 11 a közös keresztény szollem és értékek megoltalmaz ás ár a aszlnte egyetértéssel együttr.üködttJlök és egymást kölcsönösen megbess ülniök". Petri Elek beszéde: "Az Ceminenciéja beszédében felvetett nagyfontosságú eszmét egész melegséggel üdvözlöm és nem tudom eléggé hangsúly ózni, mennyire szükséges,hogy a sajnosán tapasztalható felekezeti szűkkeblűség ós türelmetlenség lefegyvereztessék.Hiszen sajnos-minden egyházban vannak nagyszámban megmentendő lelkek..." Zsilinszky Mihály kijelentéseiből: "A mult század negyvenes évelbsn, a katholikus főnemesség és nemesség soraiban a keresztién vallásfelekezetek közötti jogegyenlőségnek és viszonosságnak elveit sokan hangoztatták.fominenciája. ezek közül ma két férfiúról smlékezett meg,Széchenyi Istvánról és Wesselény 1 Miklósról, Mind a ketten hirdették,hogy nincs kárhozatosabb bün, mint a vallási türelmetlenség, hirdették,hogy szeressük felebarátunkat, mint magunkat és szeressük Istent, aki a legfőbb bölcsesség, " - Csernoch János mindvégig buzgó apostola volt a felokezetköái békének.^Röviddel halála előtt, a szentendrei harangszentelésen ajkáról a következő szavakat hallhattak: "Nem fogom megengedni, hogy a felokezetek között a békétlenség csóvái erőre kapjanak,A felokezetek tagjai teljesítsék kötelességeiket a. templomban és a társadalmi életben és a kozükot egymásbatéve munkálkodjanak a haza ér de kében. Mindnyájunknak egyformán tel^esUélekkel kell szeretni ezt a csonka hazát, mondotta akkor a horcogprimáa,-an e 3yn ek érdekeit nom veszcdolmeztethetik vallási gyűlölködés lángjai. Amíg én élek, hiszem, hogy ez nem is fog bekövetkezni, mert én nem változom és amit én eddig * is tettem, továbbra is a vallási béke szellemében akarok munkálk odni és igy akarok meghalni". • - A most említett három egyházi férfiú közül ma már egyik sem él. De -úgymond szenvedélyes, igazságkereső szózata végén Benedek Sándorélnek és élniük kell az utódok emlékezetében,mert egy nagy Író szerint csak azok halnak meg igazán,akikét elfelé jtenek...A felekezetközi béke apostolairól bizonyára nem fognak elfeledkezni ezen a földön,s itt,Tolnában sem,amely a vallásfelekezetek egyenlőségének és viszonosságának termőföldje, ahol ma is felettünk lebeg a nagy Bezerédj Istvánnak, a, lelki is méreti szabadság vezérének szelleme, Bezerédj mo.ndotta: "aki tlsztajlélekkel tiszteli tulajdon vallását, nem kívánhatja olnyonM és megcsonki tani A

a másét" ... Az egyházmegyei közgyűlés ezután adminisztratív ügyeket tárgyalt lo, /MOT/F.