Magyar Országos Tudósító, 1930. július/1
1930-07-11 [041]
---SIKKASZTÁSI PER EGY SZOBOR KORUL. Ballá Ödön műkereskedőtmmlt évben jogerősen kéthónapi fogházbüntetésre Ítélték sikkasz-tásért. A vád szerint Bécsben bizcmán3 r i eladásra átvett Práter Aladártól egy ötezer pengő ^értékű művészi bronzszobrot, a szobrot kivitte Parisba, de nem adta el, hanem tartozásai fejében otthagyta zálogban Sollfrei-Sonnenfeld Géza festőművésznél. A bíróságok terhelő bizonyítéknak vette Sollfrei-Sonnenfeld egyik becsatolt levelét, amelyben azt irja, hogy Ballá Ödön 15o dol: árra és 4oo frankra rugó adóssága fejében hagyta ott nála a szobrot, s ezért sürgette is Ballát a pénz megküldésére. Égy távirat is terhelő bizonyítékként szerepelt, ebben is utalás történt ugyanis a szoborra és valami tartozás rendezésére. A bizonyítási eljárás befejezése után a törvényszék s később a tábla is jogerősen kéthavi fogházbüntetésre Ítélte Ballát sikkasztás cimén. A jogerős Ítélet után Ballá Ödön újrafelvételi kérelmet terjese tett elő, a törvényszék a kérelemnek helytadott és diplomáciai uton a párisi magyar követség által kihallgattatta St>lif rei-^on :enf eld Gézát,aki most már eskü alatt vallotta, hogy Ballá husznnnégyévss régi ismerőse, aki nem zálogként hagyta nála a szobrot, hanem azzal a megbizással, hogy ha tudja, értékesítse. Ballá ugyan valóban tartozott neki, de ez a tartozás a szoborral nem volt összefüggésben, akkor is adott volna kölcsön, ha a szobor nem került volna hozzá, A büntetötörvenyszék Méhes-tanácsa most tárgyalta az újrafelvételi ügyet és a tárgyalás során kihallgatta Ballá Öd*nt is, aki azt adta elő, hogy a szobrot értékesítés végett hagyta ott a festőművésznél, egyébként sok közismert műgyűjtő érdeklődött a szobor iránt, az üzlet azonban nem jött létre. A törvényszék az^uj bizonyítékok, különösen pedig SollfreiSonnenfeld eskü alatti vallomása alapján az alapitélefe megsemmisítésével Ballá Ödönt felmentet e asikrasztás vádja alól. Minthogy az Ítéletben a k irályi ügyész is megnyugodott, az nyomban jcgerőss, vált./MOT/M• HÁROMHÓNAPI FOGHÁZAT KAPOTT, MERT VASVILLÁVAL FÉLIG AGYONVERTE A BORTOLVAJT. Özvegy Taucz Egonné, született Tompa Klára tiszakürti szőlőbirtokcsnő 1929 augusztus 27-én arra kérte meg a szomszédos szőlő tulajdonosát, Fehér Lajos tiszakürti szőlősgazdát, hogy akadályozza meg a szőlőjében nap mint nap előforduló bortolvaj lásokat. Előadta Tauczné,. hogy Bézl László nevű szőlőmunkása kannaszámra hordja el a bort pincéjéből és Igy vendégeli meg barátait. A kérdéses napon Bézi ismét nagy vendégséget csapott^ asszonyának borából. Fehér Lajos eleinte vonakodott a dologba beleavatkozni, az asszony esdeklésére azonban magához vette vasvilláját és Taucz Egon- • néval együtt elindult, hogy a bortolvaj Bézit felelősségre vonja. Fehér és Tauczné útközben szembetalálkoztak Bézlvel, aki ujabb kanna borokkal megrakodva éppen mulatozó társaihoz sietett. Taucz Egonné rákiáltott a bortolvajra: "Tegye le azonnal azt a kannát! Bz szemtelenség!" Bézi hetykén odaröpitett valami választ asszonyának, mire Fehér Lajos hatalmasat ráhúzott vasvillájával a szőlőmvnkas fejére. Bézi társai a jajgatásra elő kerültek a közelből és pártfogásukba akarták venni jótevőjüket, Fehér Lajos azonban a vasvillával addig ütötte, verte, szúrta a földön elterült embert, amig elalélt. Fehér Lajos csupán elősiető szomszédainak kérésére hagyta^abba a bortolvaj szőlőjmunkás bántalmazását. Fehér Lajos, valamint Bézi László ellen súlyos testi sértés vétsége cimén bűnvádi eljárás indulj mert^közben állítólag Bézi is többször megütötte Fehér Lajost. A szolnoki törvényszék előtt Fehér Lajos éppen azért jogos védelemre hivatkozott. A biróság azonban Fehér Lajos esetében nem állapitotta meg a jogos védelmet, azzal a megokolással, hogy Bézi Lászlónál semmiféle ütőszerszám nem volt és különben sem lépett fel tájnadóan a vasvillás Fehérrel szemben. Ezek szerint a törvényszék Fehér L.ajost bűnösnek mondotta ki a súlyos testi sér tés vétségében, amiért háromhónapi fogházra Ítélte. Bézi Lászlót a biróság a súlyos testi sértés vétségéjnek vádja alól felmentette. Eehér Lajos bünte tésének kiszabásánál az első Ibiróság enyhitő körülménynek vette a vádlott beismerését, kissé ittas állapotát és családos helyzetét; viszont sulyosbi tó körülménynek mérlegelte büotetett előéletét. A tábla D U sárdy-tanácsa most az elsőfokú Ítéletet egétfrz terjedelmében helybenhagyta. /MOT/Ky.
