Magyar Országos Tudósító, 1930. június/1
1930-06-16 [038]
/KÖZGYŰLÉST TARTOTT A TÁRSADALOMTUDOMÁNYI T ÁR 3ÜLAT s Folytatá s.l«/ tekinti p hogy atünoptikuean lét és hogy a közelmúlt szándékos, vagy tanácstalan Individualizmusával szakítva a szervezésnek, az orőtömösaitesnek munkáját végzi.„Azt sem tagadhatjuk, hogy a mai kornak erősen szo* ciálls érzéke van a gazdaságilag gyenge! , a szegények és az elesett .ek nagy tömegei iránt, mint aminő a libeüalizmusé volta De már az állami gyámkodásnak egynémely módja ellen kifogást lehet emelnie Például szolgálhat a társadalombiztosítás, a kényszerű betegsegélyezés 0 Az irodalom: Lick, Friedlander, stb;, világosan kimutatja, hogy ez az intézmény egyrészt a munkaképességet demoralizálja, mert "a test és a lélek puhaságét Idézi elő és a betegség szándékos kinyujtásához vezet*', másrészt az orvosi foglalkozás szinvonalat süllyeszti le. Ha Herbert Spenser élne, antietatisztikus nézetének legkitűnőbb bizonyítékát látná a felhozott példában. Amerikában, ahol a munkának erkölcae valósággal vallási flormát ölt, nincsen társadalombizto^itás- mert a magasabb munkabérek azt többé-kevésbbó fölöslegesed beszik« Talár, nálunk ls a társadalomnak a társadalom egyes csoportjainak és tagjainak megerősödése lenne az az egyenes ut, amelyen h&ladva nem koll?ne azután a fölödlegeá, a céltévesztett, káro3 segélyezések és támogatások útvesztőjére tévednie A középosztály válsága még mindig egyik legégetőbb gondja a társadalomnak,, Talán a hivatalnoki fizetések lényegeaebb emelése lehetővé tenné, hogy még a róni okból la uj élet fakadjon. De a gazdaaági ós egyéb társas függéseknél nagyobb bajt jelent az a viaazahatóa, melyet ezek az egyéniség kialakulására gyakorolnak. Minden társadalmi probléma legmélyén az embertípus érzése lappang, mindon társadalom annyit ér, mint amennyit ad azt kitevő egyének. És itt sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a mai viszonyok az egész ember helyett mindjobban csak * számot jelentJS, tömegembert, vagy jobbik esetben az osztályembert Juttatják széhoz és őt fogadják el eszményképüknek. A modern demokratizmus éa a legújabb kollektivizmus egyetlen hullám-hosszban találkoztak, hogy a magasabbrendü egyéniaég megazületé3ét megnehezitaék. A kollektlvisztikua szellem, mely a maga oaztályok szerint elkülönülő Ideológiáival mindenáron a foglalkozásnaic # vagy érdeknek egyszerű képviselőjévé akarja a modern embert ledegradálnt w Elméletben több akaratot, nagyobb erőkifejtést követelünk ugyan az egyén— tői, de már az akaratkifejlődéa élettani éa társadalmi feltételeire nem gondolunk, elaőaorban az alkalmaekodáa szükségét hangoztatjuk, kindent az államtól, vagy pedig egyéb protególó halalomtól várunk, beérjük az oaztályöntudattal óa az egyéni akarat magaaabb megnyilatkozáaait vezetői kvalitásnak hagyjuk meg. A szükobb környezethez és ennek feladataihoz simuló átlagember: íme a kor-ideál 0 - Minden téren és körben tapasztaljuk manapság ezt az egyéniség-ellenes irányzatot, az egyetemen a hallgatók kizárólagoaan diplomát aVarnak szerezni, egészen kivételes az fegyekezet, hogy valaki akaraténak minden egyéniségével tudós egyéniséggé formálódjék. A tudománynál alacaonyabb társadalmi megnyilatkozáaok körében,például a politikai életben, természetesen még rosszabbul állunk* Itt a saját feje szerint gondolkozó és akaró egyéniség - mindenfajta demokratizmus megcsúfolásával - teljesen háttérbe 3zorul. hogy azután helyét a szocializált, egalizált, mechanizált ós sablonizáít közkatonák tömege foglalja el. Előadó fejtegetését a következő szavakkal fejezte bel a liberalizmusnak nem minden ok nélkül vetették szemére, hogy némi kizárólagossággal helyez súlyt az értelmi képességekre, tehát hogy intellektus*, lista # De a liberalizmus mégsem gördített akadályt az emberi akarat szabad kifejlődése elé. Mai belátásunk kaién a voluntarizmus felé hajlik)az emberben az erkölcsi lényt- többre bóeaüljÜka mint a még oly gazdag ismereteknek s még oly mély tudományosságnak bírtokosát p s az iskolákban a .cselekvés, az öntevékenység pedagógiáját szorgalmazzuk?, Dc hogy e jobb belátásunknak és értékelésünknek az életben is érvényt szerezhessünk,ahhoz mindenekelőtt azük3Óge k s az egyéni autokráclébél annyit, amennyit az eg^az ember easuéénye .megkíván,, régi jjogaiba helyezzük vissza és hogy folytatólag ama szociális feltételeket teremtsük elő, melyek a független akarat kialakulásának előfeltételeié Erősitenip sokhelyt megteremteni a társadalmat az állami omnipotanciával 3 zömben 0 Kiküszöbölni a fölös álla* mi beavatkozások hátrányait és hiéáit, gyengíteni a bürokratizmus szerepét éa jelentőségét, hitet ébreszteni a magára támaézkodó,magábanbizakodó /folytatása következik/
