Magyar Országos Tudósító, 1929. november/2
1929-11-23 [026]
j MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ K é z I r a t_ £ ^ r . /x K, faapteuo Budapest, 1929, novenber 23. xi. évfolyam 265. szán. EGYHÁZI Hl R E Ií /A D UNAME LLEKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET KÖZGYŰLÉSE. Folytat d s.2./ teni a négyszáza-éves oloni iskolák elsorvasztását. Ezeket az iskolákat a kultuszminiszter urnák dédelgetni és kirakatba tenni kellene, mert ezek az igazi bizonyságok a magyar kultúrfölény r.iellett. Somni nehézségé sincs annak, hogy a községi iskolák növendékeit ilyen iskolákba tereljék; a tanterv, az állani, a vallásos nevelés zavartalansága biztosítva van, s az a nép, amely ezeket az iskolákat a legsötétebb századokban fenntartotta, megérdemel egy kis türelmet és várakozást. Kételkedői.: abban, hogy e módszerrel tetemesebb megtakaritáshoz lehetne jutni. Az elnéptelenedett református iskolának megmarad üres épülete - s egészen bizonyos, hogy a megduzzadó., iskolának nemsokára épitési államsegély kell; az is bizonyos, hogy a vánbö'tra jutott református rektor helyett nemsokára uj tanerőt kérnek a kényeztetett iskolába, természetesen a felekezeti arányszám alapján* Azt pedig sehol sem olvastam a leiratokban, hogy a kormány a beszüntetendő államsegélyt biztosítja nekünk , népes'és ggarapodó gyülekezetünkben létesítendő uj református iskolák számára,,, - Iskolaügyünknek egy másik fájó kérdése, hogy a felekezeti iskolák~'fenntartósági járulékát egyoldalúan n közigazgatási hatóságok állapítják meg, sokszor az egyház megkérdezése nélkül. Aki ismeri a magyar vidéki közéletet, tudja, hogy ez sokhelyt a hatalmi'szóval kivetett és kényszerrel behajtott kultursarc ismérveit ölti fel. Igaz, hogy a kormány esetenként kész méltányosan ítélni meg a helyzetet. De ez a méltányosság a politikai érdekeltség, vagy befolyás mértéke szerint nő, vagy száll az igazság vonala fölé, vagy alá. A súlyos gazdasági krízist utolsó ' nagy próbánk a rekonvaleszoBnciában, • - Mindnyájan érezzük, mondja tovább Ravasz püspök, milyen súlyos gazdasági krízis nehezedett reánk. Nekem különösen is feltűnt,hogy öthónapi távollétem alatt gazdasági és közéleti viszonyaink mennyire megromlottak. Tudom, hogy ez a helyzet nem uj tényező következtében állott ele, hanem az általános világpangás mélypontja és a háborúnak egyenes következménye, utolsó nagy próbánk a rokonvaleszcehciában. Nincs is okunk pesszimistáiknak lennünk; éppen kálvinistám embereiméit" preöosztinációs hittel kell e nehézségek szemébe néznünk. Vállalnunk kell a. legnagyobb önmegtagadást és segítségére kell sietnünk a kormánynak, takarékossági progrommja keresztülvitelében, magunk érdekének hátratétele árán is. Mindenekelőtt azt kell megtennünk, hogy uj ablkotások helyett a meglévők konzerválására fordítsuk minden erőnket. Homokra és remélt államsegélyre épített alkotások terén egy kis önmegtagadást kerek. Jaj nekünk, ha nindon képviselő és minden pártelnök politikai.szempontokból fog helyi vállalkozásokat kierőszakolni, s ezzel az egyház építésének egyenletessége ós rendszeressége megbénul. Ma az állmai támogatás minden fillérje a történelmi' intézmények fenntartására kell, s ne kezdjünk addig uj intézményeket,nig százados létesitnényok a c3Őd előtt állanak* - De éppep- ezért különös aggodalommal és szomorúsággal fogadom azt a hirt,"'hogy a/llamsogélyeink a következő évben nerá emelkednek, hanem leszállónak, En semmiesotre sem itt kezdeném a takarékosságot,Nem azért, mert egyházi ember vagyok, s minden bagoly a maga fiát szoreti,hanem higgadt politikai okokból, a kormányzat érdekében. Először is nom tártéra igazságosnak az egyik fiu lencséjén takarékoskodni, mikor a másik gyérmák kaláccsal jól lakott. Másodszor, nem okos dolog 5$-ért, azaz néhány *~\ százezer'pengőért az egyházi autonómia s zélcsTieze jón nyugtálansdgot okozJ ni és uj, nagy súrlódási felületeket szerezni}mikor egészen csekély erov feszítéssel ezt a nagy területet meg lehetne nyugtatni, E terület nyugalma \j azért is fontos, mert a reánk váró nehéz és izgatott napokban, sehonnan I nom'lehet olajat várni, csak az okos ' . szüzek'lámpásaiból; az egyháztól. Gondoljunk arra, hogy most mglnt, mint a háborúban a nép erkölcsi ereje, idegeinek nyugodtsága és komoly bizodalma a legfőbb érték és ennek a megtartására kell minden erőnket fordítanunk, /folvt. köv-/ -~
