Magyar Országos Tudósító, 1929. október/2
1929-10-31 [024]
B G J Ii A Z I H I H A K . /REFSKMÁCIOI EMLÉKÜNNEPEK. Folytatás 3. Ez az óv egyúttal háromszázadik évfordulója Bethlen Gábor, a nagy erdélyi fejedelem halálának, akiről a legnagyobb kegyelettol, hálával, tisztelettel és ""szeretettel kell megemlékeznie minden, haza ját szerető magyar protestánsnak, mert Bethlen Gábor ismételten és ismételten fegyvert fogott a protestantizmusért és negyven csatája eredményeként három nagyjelentőségű békekötésben "biztosította a reformáció kivívott sikereit és a protestánsok jogait. A katholicizmus belső megtisztulása voltaképen a reformáció korszakával kezdődik. A szónok ezután arról beszelt, hogy a protestánsok és a kathólikusok között a harc természetes állapot és ennél: a harcnak Krisztus királyságáért tovább is folytatódnia kell, inert a magyar protestánsok a tisr teséges küzdelemtől soha nem riadtak vissza, tudatában voltakés vannak ugyanis annak, hogy csak harc árán juthatnak el a reformáció végső diadalához. Ezután a Budai Luther Szövetség vegyeskara adott el néhány vallásos., énekszámot, M l"k u s - C 3 á k István karnagy vezényletével, A következő szónok P r ö h 1 e Vilmos egyetemi tanár volt, aki azt fejtegette, hogy az Ege 1 Ura a sok megpróbáltat st azért küldte - a m agyarokra, mert a nemzet az erkölcsiektől történt elfordulásával kiérdemelte a büntetést, de az Isteni itélet igazs gosságában kételkednünk egy pillanatra sem szabad, mert tudnunk kell, hogy a megérdemelt büntetésből uj élqt^és^ uj áldás fakad. Ha nem igy volna ez, akkor Néró korát nem ke vethet tes a 'leereszt diadala és a máglyaégetések idejét a wormsi nap örök dicsősége. S. z a b ó Imre budapest-fasfcri református lelkész megkapó erővel és szónoki lendülettel fejtegette, hogy a magyar protestantizmus sorsdöntő napjait éli és az a kérdés mered eléje, hogy a nehéz időkben hogyan '1 11 ja meg helyét, mit Ígér és mit tud nyújtani az egyetemes nemzetnek, A katholikus nagygyűlés egyik szónoka arról beszélt, hogy Magyarországra igen nagy kár háramlótt abból, hogy az ország mintegy négyszáz esztendővel ezele felekezetileg megoszlott. "Vagy maradtunk volna mindnyájan kathólikusok, vagy tért volna át az egész magyar aomzet a protestáns hitre" - fejtegette tovább a katholikus nagygyűlés szónoka. Ennek q felfogásnak, folytatta szavait Szabó lelkész, a magyar protestánsok nem adhatnak igazát, mert a protestáns hit ereje, a reformáció és az ellenreformáció kórának küzdelmei nagy erjesztőként megedzették a nemzetet és megtisztították a közerkölcsöké A fasori református lelkész ezután azt világitotta meg meggyőző szónoki hévvel, hogy ekkora aposztázia, mint a protestantizmus nem jöhetett létre o nélkül, A nagy Amerika, vagy Anglia, avagy Németország semmiképen sem látta kárát annak, hogy protestánssá lett, A ró n ni kúriának éppen azokkal a nemzetekkel volt a legtöbb baja, mint Franciaországgal, vagy 01 aszországgal,amelyek tiszta kbtholilrusok maradtak. Dantét nagy müve megjelenésekor a katholikus egyházból kiátkozták és a Divia Comédi-át indexre helyezték, Jean D*Arc-ot katholikus egyházi biróság itélte halálra, és százado 1 ' múlva Dantét a katholikus egyház a legnagyobb tiszteletben rész-siti, Jean D' Arcot pedig szentté avatta. Felmerül a kérdés, vájjon mi lesz ezerév múlva Kálvinnal és Lutherrel, az; * egyház legnagyobb megreformaiéival, A^ddigra az emberiség egyeteme bizonyára eljut odáig, hogy tisztult világfelfogássá tisztult hitbeli nézetekkel a két legnagyobb egyházrefomátort általános és osztatlan tisztelete, örökös és ..lnem muló hálája, bámulata és csodálata tárgyává emeli, - Bangha páter, a protestánsok nagy kritikusa és éppen ezért egyik legnagyobb jóltevője azt állitja, hogy nem az a legnagyobb C3apás a katholicizmusra, hogy Magyarországnak csak kétharmadrésze katholikus, hanem az r legnagyobb baj, hogy ez a kétharmad rész nem igazáatés nem szívből, nem büzgon katholikus. Ugyan ezt állithatja magáré^ aS"magyaror3zági protestáns egyház is, „ omelyo?aiok szintén az a legnagyobb baja, hogy a ország lakosságának egyhnrmadré aznyi protestáns felekezetű része nem szívből és nem igazán, főképen pedig nem belső meggyőződéssel és hittel protestáns. Az ünnepély közönségé ezután felállva elénekelte az "Erős várunk" k£ detü zsoltárt, majd a lélekemelő ünnepség nagym^gyeri vitéz R a i c s Káról:' ny. altábornagy, a Bethlen Gábor Szövetség társelnökének lendületes zárószavaival véget ért. /MOT/KY. Oí£Zk.
