Magyar Országos Tudósító, 1929. október/1
1929-10-04 [023]
KÍXENCVENMILLIÓS SZŐNYEG VASALÁSI ÜGYE AZ ÍTÉLŐTÁBLA ELŐTT. Kánitz Jenő" budape sti lakos, harmincnégyéves burgonyakereskedő 1925 októberében felutazott Bécsbe és ott megjelent j?£ S. P. Issakides bécsi szőnyegkereskedő üzleteben, ahol kiválasztott és megvásárolt egy kilencvenmillió korona értékű szőnyeget* Kánitz a vételárból ötvenmillió koronát kifizetett, a hátralékos negyvenmillió korona értékének erejéig pedig vált°kat adott át fedezetül a szőnyegkereskedőnek, Issakides a váltókat elfogadta, annál is inkább,mert Kánitz mint önálló budapesti szőnyegkereskedő lépett fel a bécsi cég előtt, sőt telefonszámot is mondott be, mint amely szám budapesti üzlete telefonjának jelzőszáma. A bécsi cég a határidő lejártakor óvatolni kivánta a váltókat, azonban ekkor kiderült, hogy a váltókra nincs kellő fedezet, Kánitzot mint budapesti szőnyegkereskedöt nem ismerik, annál kevésbé van üzleti telefonja. VA 11 issakides szőnyegkereskedő,,fel jelenté Kanltz ellen, akit a budapesti büntetotorvenyszek szaz pengő pénzbüntetésre itélt az enyhitő körülmények figyelembevételével. A budapesti királyi Ítélőtábla Zachár-tanácsa most tárgyalta ezt az ügyet, Moldoványi Géza dr. Ítélőtáblai biró előadásában. A tényállás ismertetése után Pischer Ede dr. főügyészhelyettes mondott vádbeszéd' t, majd a védelem meghallgatása után a királyi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, amely igy jogerőre emelkedett, /MOT/ K. — ZU ÁLBTRLAPIRÓK ÜGYE /Folyt.2. kiadáshoz./ s a pénzvilágban mint Krausz Simon nevét , becsületbeli kötelességemnek tar tottam,hogy őméltóság át figyelmeztessem, hogy mi készül ellene. Másnap délelőtt telefonon felhivtam a méltóságos asszonyt, kilétemet nem akartam elárulni s ezért dr. Szilvási néven mutatkoztam be. Megmondtam őméltóságának, bogy egy igen kellemetlen ügyet kell vele közönöm, mire felkért,hogy keressem fel a villájában.Ki is mentem s még mielőtt a tárgyra tértem volna, megmondtam, hogy a nevem nem Szilváéi, azonban inkognitóban akarok meradni. Őméltóságának értésére adtam, hegy a vendéglőben körülbelül miről volt sz°, mert nem tartottam illendőnek, hogy az xx elhangzott szavakat egy úriasszony előtt reprodukáljam. Azt is megmondtam a méltóságos asszonynak, hogy a róla elmondott dolgokat a Figyelő-ben meg akarják írni. A méltóságos asszony azt válaszolta,hogy őt nem érdekli a dolog s megkértm^hogy beszéljek az ügyről Mesrei nevü titkárjukkal . Telefonon felhivtam Melóit, megmondtam néki, miről van sz ö , mire a titkár azt mondta,hogy az ilyen cikkek felette állanak a méltóságos asszony pozíciójának, de mégis kért, mondjam meg neki, ki az az újságíró, aki a cikket meg akarja irni. Megmondtam, hogy Lóránt György, aki este a Klub kávéházban található. Mesei kijelentet te,hegy ő Lóránttal nem hajlandó tárgyalni, ellenben én igen nagy szívességet tennék néki, ha megszereznék a cikk kéziratát s megtudnám, hogy kiszolgáltatta a cikkhez az adatokat. Ön nagy diplomata - mondotta nekem Maeei titkár - s nagykaliberü ember, feltételezem önről, hogy a kéziratot meg tudja szerezni. A kéziratot tényleg meg is szerettem. Várady-Brenner elnök: Hogyan szerezte meg a kéziratot? - Valami ügyes társaság i trükkel, azonban ma már nem emlékszem pontosan, hogy hogyan. Aj,cikket elvittem Medreihez. Nyomban a kézirat átadásakor figyelmeztettem MeVéit, hogy önzetlenül jártam el s meg se próbálja, hogy nekem bármiféle honoráriumot f ela jr'nljon. - Nézze Salgó, mondja meg inkább őszintén: szegény voltam, pénzre volt szükségem s elhatároztam, hogy "megvágom a' bankiga zga tónét. -Kérem, én nem voltán szegény. Az ügy minden szereplője ráfizetett az ügyre. Méíei könyörgött, hogy fogadjak el jutalmat a kéziratért, én azonban nem álltai kötélnek. Végeredményben a kéziratát visszavittem Ló rántnak. Egy este Lóránt és Faragó Andor, akit már réfe bben ismertem , a Prófétában nők társaságában mulattak. Én félrehívtam Faragót s megkértem, tudja meg Lóránttól, hogy ki adta a cikkhez az adatokat* Faragó hamarosan meg is tudta, Lóránt megmondta néki, hogy Démán Marcel volt az informátor. Másnap Lóránttol és Faragóval találkoztam a Király kávéházban . Lóránt nc gyon kért.., hogy tartsuk titokban Démán nevét, Faragó azonban kijelentette, hogy Mejíeí titkárnak el fogja árulni az informátor nevét, Faragó társasága ban fel is mentem Mezeihez, akit kellőképpen informáltunk s az információ megadása után kétezer pengőt vett ki egy bőrtáskából s mindenképpen ránk akarta erőszakolni. Hiába tiltakoztunk, Meftei kért, könyörgött, hogy nagy szívességet teszünk neki, ha a pénzt elfogadjuk. /Folyt.köv./ Sz.
