Magyar Országos Tudósító, 1929. május/2

1929-05-21 [013]

EGYHÁZI KIREK. /TUD03IT ÁSUNK A SPEYERI VILÁGOTEPRÖL. Folytat ás.2./ magasztos hagyományai mellett. Mindig hálás lelkülettel gonaólunk a reformáció nagy hőseire, akik - mintahogy ez itt a feledhe^tetlenül szép speyeri példaadásban, négyszáz év elótt történt,- minket a Krisztusba vetett hit által, a mennyei Atyával való közvetlen és szabad kapcsolat nagy kegyadományaval ajándékoztak Soeg. Mélyen myggyözodve arról, igy végezte beszéüét Geduly Henrik püspök, hogy a folyton haladó emberi müv 1 Odos és szabads& esaméinek helyes értelmezése a világ protestantizmusénak folyton szélesebb gyűrűkben való előbbretörése által fog gyümölcsbe borulni, a speyeri eszmének és ezzel együtt a keresztyénség reformációjának nem dicsőséges múltját, de hitünk szel int, még dicsőségesebb jövőjét köszöntjük ebben az ünnepi órában. A speyeri világgyülés közönsége viharos ovációkkal fogadta a magyar evangélikus püspök kijelentéseit. Este megismételték a történelmi színdarab előadását. Ma, kedden, délelőtt folyt le az ünnepi közgyűlés agyancsak a speyeri emlékezet-templomban, s a hivatalos üdvözlések során, a Protestantizmus Védelmére és Előmozdítás ára Alakult Nemzetközi Szövetség egyetlen szonokaképpen,B a 1 t a z á r Dezső dr. püspök beszélt. Ez©ket mondotta:;, nemet-nyelvű üdvözlő szónoklatában: - Az "Internationaler Verband zur Verteidigung und Förderung des Protestantizmus" nevében, Isten iránti alázatos hálaadásssal, a nagy némát protestantizmus történelmi érdemei előtt meghajló elismeréssel és a Krisztusba kapcsolódó egyetemes szeretet- szolidaritásával novözlöm a speyeri birodalmi gyűlés négyszázesztendős jubileumát. - Két protestado hangzott már el a világon ugy, hogy a világtörténelem folyamába korszakalkotó irányitással nyúlt bele. Az első protestado a keresztyénség volt. A törvény krisztusi betöltésének nevében,tiltakozott az élettelen törvény továhbi uralma ellen, A másik a reformáció volt, amely az evangélium isteni tartalmát, a Krisztus királyságának idvnáztartását veszélyeztető emberi beavatkozás ellen /olt tiltakozás, mindkettő kihivott tiltakozás volt, - kihivó tiltakozásra, A tőrvény megölá betűje ellenállott az élő léleknek, a hitnek és a kegyelemnek. Ezeknél' uralmát Jézus a keresztyénségben életté tette, diadalra vitte. A romlások fokozatán lesüllyedt egyház tiltakozott a Krisztus országának isteni aonarchiája, az istenfiuság demokráciája és az Is tenne z-á jut ác egyéni szabadsága ellen, A reformáció mindezeket az evangélium alapjára helyezte vissza és azon építette fel, arra a célra, hogy a Krisztus isteni szuverenitásának, az ember "szent szolgálatának, minden emberi alkotóerő és tehetség egyéniőfeltételü érvényesülésének, a szabadsá; és felelősség ideális kompromisszumának, az Isten előtti alázatossággal egyesült emberi méltóságnak uj ege és uj földje legyen az uj világ, amely különben teljesen a régi: az evangélium igazságainak tökéletes világa, - A protestantizmus semmi ujat nem hozott, ellenben megmentette ás megvédte a krisztusit, a régit. Fogalmakat és viszonylatokat evangéliumi ér intet len S egükbe helyezett vissza. Gazdasági téten az egymás terhének hordozása, erkölcsi téren a közvetlen felelősség, a jog terén az egyenlő jogosultság, államhoz való viszonyban a nemzeti eszme, világhoz való viszonyban a lélek fensőbbsége, egyházi téren az egyházak eszközi alárendeltsége, Istenhez való viszonyban az isteni mindenhatóság és emberi semmiség szélsőségeit összekötő kegyelem elveit vitte diadalra. A protestantizmus, mint az Isten dicsőségét eélló- szolgálat nemzetközisége, az evangélium nértékével mérve, mindig felette fog állani az ember dicsőségét célzó egyházuralmi törekvés nemze tköz is érének: mert ebben a törekvésbon a szolgaság 13 torvény. A szolgaság pedig sohasem lesz képes az Istenfiuság szabadságára, a megigazulás méltóságára, a krisztusi testvériség bensoségére, isten dicsoségéb n részességre nevelni az embereket. Mi egyedül Krisztusban bízunk, aki maggyőzte a világot í a a világ feletti győzelemre hiv minket is. Szánjuk oda tehát magunkat a munkára, küzdelemde, sőt szenvedésre és halálra is, Jézusért. A vég győzelme bizonyos* "Aki mindvégig megáll, megtartatik." /folyt, köv./