Magyar Országos Tudósító, 1929. április/1
1929-04-16 [010]
/ Az Országos Széchenyi Szövetség Széchenyi-délutánja. Folyt atás^ / '& Mint Széchenyinek a " Hitel " cimü munkájában, ne ünk is aggódnunk kell attól^ hogy na következzék be az, ami akkor bekövetkezett, ne következzék be a jobbágyságnak valamilyon fajtája. Ezért foglalkozik a kormány annyit a hitelkérdéssel, evvel a legnehezebb kérdéssel, amely éppen ugy tengelyprobléma ma is, mint volt akkor. Abban az időben talán még könnyebb lett volna a megoldása, mert nem volt internaöionális a hitelt nyújtó tőke ; most azonban már az egész világot behálózó szervezettél állunk szemben, olyan hatalommal, amely kivül esik akármilyen erős és elszánt kormánynak, vagy felfelé törekvő nemzetnek hatalmi körén. Amikor azt látjuk, hogy az amerikai buza réme emel kedik fölénk, hog:y elöntsön bennünket s az angol hadihajók viszik az aranyat Amerikába, de nemcsak az angol bankból, hanem az aranyrudak között ott van a mi pengőnk is, akkor valóban azt kellene mondani, hogy ha nem éltetne bennünket Isten irgalmasságába és a magyar sors törhetetlenségébe vetett bizalom, kétségbe kellene esnünk azon, hogy nem tudjuk ezt a problémát megoldani. - p. meg fogjuk oldani, mert ez a kérdés egyformán kérdése a francia parasztnak és az olasz sgántó-vetőnek is. Ez már európai kérdés s ha pilla natnyilag nem is, de valamikor, nem nagyon távoli időben Amerika irtózatosai fejlődő hatalmával szemben a gazdasági értelemben vett európai egyesült államok hatalmát leszünk kénytelenek igénybe venni. - Nagy nyomorúságot látunkjma is. Százával hozza a posta a népjóléti minisztériumba a kétségbeesett leveleket. Cipő kall, ruha kell, ke^nyér kell, kórház kell, nemcsak az alsó, de a középrétegekben is. Diplomával a kézben, külföldi tapasztalatokkal, frontszolgálattal, vitézségi éremmel kivan elhelyezkedni a nemzet fiatal ereje .és nem tud. Széchenyi szelleme azon ban mégis megvigasztal bennünket. Ha akkor temető volt a magyarság állapota, 3 ha most véres falakkal körülvett temetőben akarnak bennünket eltemetni, azért mégis, valamivel előbbre vagyunk. Pezsdül az élet) éled a nemzet aka rata, akar a nemzetnek minden idegszála, hogy szétrobbantsa a követ, amelyet re áhengeritet tek. Akkor nem tudott akarni, most már tud akarni a nemzet, csak idő kell még, csak el ne veszitse c magyar az ő istenáldotta turáni türelmét, s hitéből fakadó nyugvását, amig rajta segíteni tudunk. - Széchenyi lelkétől és rpogrammjától tanuljuk meg a realitások felsége iránt való tiszteletet és érzéket. Sem a politikának, som az érzéseknek ne legyünk romantikusai. Legyünk reálpolitikusok, mindenki a maga körében s ezt fent és lent egyaránt meg kell mindenkinek értenie. A társadalom szervezetében vannak eltolódások,ezek helyieigazednak majd. A középosztály,amely ugy érzi most, hogy deréktörótten vánszorog, ne veszitse el azért reménysé gót, mert az utánunk következők áldani fogják ezért az irtózatos nyugodt kálvária járásért, amellyel lehetővé tették a jobb jövő kiművelését. A föld népe is kell, hogy megértse, hogy urai nincsen ék ugy kizárva tőle, mint Széchenyi idejében, amikor kaszinót kellett alapitani, hogy legalább ott^beszélgessenek az ország dolgáról. Maradék-kastélyainkban főbb uraink vergődő lélekkel nézik népünk sorsát és segíteni akarnak rajta, hogy enyhítsék küzködését. S igy van ez minden vezéríőpolitikusnál is, akinek lelkét nem árnyékolja be más, mint a nemzet jövője iránt való aggódás. - Az örömnek és fájdalomnak csak sk ko? van értéke, ha acélos erő rejtőzik benne. Ilyennek tekinti a magyaröfájdalmat.J erőtartaléknak. Elkeseredésünkben erőnek kell lennie s ha erő lesz, akkor valósitjuk meg valóban Széchenyi István emelkedett, reális, férfias és erős szellemét. Hosszantartó ünneplés követte dr. Vass József miniszter szavait. Utána felvinczi Takács Alice hegedümüvésznő játszott finom művészettel és nagy technikával.* A műsoros délutánt oláh György előadása fejezte be,aki nagy érdeklöc és mellett foglalkozott a mai ifjúság politikai fe lfog ás áVal ./JJUT /X /H. /n — vyfy
