Magyar Országos Tudósító, 1929. február/2

1929-02-18 [005]

/Az itthon Kör Rákosi ünnepe, Folyt a__t ás 1,/ - A sajtó a nemzeti akarat kialakulás anak, a parlament pedig a nemze-i Öi akarat érvényesítésének szerve, A sajtóban nyeri ez az akarat öntudatos* ságát.j, első megfogható megjelenési formáját, első fegyelmezését, ugy hogy már nem mint egészen o-haetikus nyers-anyag jut oda, ahol azt véglegesen kell kialakítani: parlamenthez, kormányhoz, A parlament összeállítását, j<"rg» körét, eljárási módjnt, törvény és stabály irja körül; a sajtó szabad egyé* ni elhatározásból születik, működését csupán etikai törvények szabályozzák: jo állami sajtótörvény csak az, amely azoknak az etikai törvényeknek formába öntésére szorítkozik, A sajtó megvilágítja és a nemzeti öntudatba viszi a cselekvés indokait: kormány és parlament cselekszik. Kirívó tehát a sajtó és a parlament munkájának különböző jellege és ebből fclyólag, ameny* nyiben hivatásukkal összeforrtak, munkatársaik különböző lélektana, A népképviselő,— mert midén parlamentről beszélek, főleg erre gondolok,, a nép egy töredékéből nyert megbizás alapján működik, ami nyilatkozatainak súlyát növeli, dc függetlenségét korlátozza. Az ujságiró ellenben csak önenmag évtől bir mandátummal, a közönség utólagos jóváhagyásának reményében, menten mmo^n intézményes függéstől; mert azok a függések, melyek a hírlapirodalom mai kifejlettségében - és az talán nem mondható mindenképp szerencsésnek, - a pártokhoz való viszonyból, a köz- és magánérdek szövedékéből, sőt magából a nagyranőtt sajtóVfcapitalizmusból folynak, nem tartoznak a zsurnalisztikái hivatás természetéhez és nem képviselik annak eszményi hivatottság at, akkor sem, amikor a hirlapirók tisztesség szempontjából teljesen kifogástalanok. A független ujságiró, mint mondám, idegen mandátum nékkül dolgozik; az n összefüggését a néppel nem szabályozza törvény, az szellemi mozgalmak és .prők természetes játékának eredménye, mely oly módon születik, amit' meghatározni s szabályozni nem lehet, melynek elbírálásénál egyedül az erkölcsi törvények mérvadók, amiből önkén t következik a velejáró súlyos erkölcsi felelősség. Amely iró oda-jutott, hogy szellemi nagyságával és munkája becsületességével magát az előbb emiitett befolyásoktól függet.r lenitse, hogy pártokkal és politikai vezérekkel egyenrangú félként álljon_ szemben, vagy azók mellettj hogy Ő szabjon a zsurnalisztikái vállalatnak 1rányt, nem pedig a vállalat <v-neki, aki ekép elérte az u.iságirói függetlenségnek zenitjét, az valóban fejedelem a kollektív szellemi élet világában, az mind? uralkodó trónol a közönség fölött: igaz, mint alkotmányos uralkodó, mert viszont a közönség megértéséhez van kötve uralmi jogainak gyakorlása, csak ugy, mint ogy modern fejedelemmé a népek alaphangulataival való összhangra , - Ilyen sajtófejedelem volt Rákosi Jenő, a maga nemeben az egyetlen. Azért nevezem egyetlennek, mert a nagy magyar hirlapirók büszke sorozatában,. mely^Kossuth Lajossal kezdődik és fejlődik tovább Kemény Zsigmondon, Falk Miksán, Kaas Ircren és Rartha Miklóson át, egy sem volt, aki mint politikus, annyira kizárólagosan zsurnaliszta akart maradni, aki minden más működési területet, mely ezt a kizárólagosságot érinthette volna, olyan intranzigens módon utasította el magától, mint c, A nevezett nagyok mindegyike a parlamentben, a megyében, a pártéletben is működött; Kossuth Lajos munkájának súlypontja hamarosan 4de tolódott át; nagy zsurnaliszta volt, mert nagy volt mindenben, ami történelmi hivatásának körébe esett, de nem volt főleg zsurnaliszta, Egy ember van az 134R utáni nemzedék nagyjai közt, egyetlen egy, akinek politikai jelentősége, befolyása, set hatalma kizárólag a hírlapiráson nyugodott és ez Rákosi Jenő, Kern változtat ezen az ő rövid ideig tartott főrendiházi tagsága, mert ott, hol a pá»tkötelék nem foglal le mindent, ahol az egyéniség szabadon érvényesülhet, ugyanaz lehetett, aki Íróasztalánál volt: minden politikai köteléktől független^ csupán a maga eszméjének képviselője. r"e a képviselőházban, ahová akár—hányszor diadallal vonulhatott volna be, seha lábát nem akarta betenni. Nem egyszer könyörögtem neki én magam abban az időben, midőn politikai küzdelmeink egész párhuzamosan folytak és parlamenti tevékenységem tcs l

e nyerte a leghatalmasabb támogatást; könyörögtem, hogy lépjen körünkbe; ' akár mint pártonkívüli, hi ak forma lett volna, pe ő hajthatatlan maradt és kimondta a szót: én a politikában csak zsurnaliszta akarok LsnnU - Igaza volt, ugy politikai, mint egyéni szempontból. Igy emelkedett i zsenije azon a téren, amelyre predesztinálva volt, a teljesítőképesség legI I Folytatása következik: jf