Magyar Országos Tudósító, 1929. február/2

1929-02-18 [005]

/Az itthon Kör Btákosi ünnepe. Folyt a t á s 2./ magasabb fokára, olyan magasra, hogy hivatását ugy a többi politikai tényező, tol, mint magától a zsurnalisztikái vállalkozásnak kötelekétől füg-» getlenül teljesíthette, mert aránytalanul többet hozott, mint,, amit neki nyújtani lehetett* Benne a magyar hírlapirÁs osuospcntjáhcz jutott, mert politikai jelentősége mellett irodalmi értéket is képviselt* —Nem tudom, hogy hírlapírói kiválóságának ezt az oldalát én vagyok e hivatva méltatni, akinek feladatául jutott Rákosiról/ mint politikusról, t* * « elmélkedni, vagy az a mai szónoktár* sam, akinek tartománya Rákosi irodalmi jelentőségének eosetelése, J>l azt tudom, hogy politikai szempontból nem közömbös az a képesség és az a tőrekvés, amely ugy a parlamenti szónoklááfr mint az ujságiráscközelebb h*z~ za a finom irodalmi érzékhez, A nyelv választékosa ágának megőrzése kihat az eszmék szigorúbb kiválasztására, nemesebb tartalom szebb formát követel, viszont a forma szépsége elriaszt a tartalmi rútságtól. Azért nem puszta . cifraságot említek, midőn kiemelem, hogy Rákosi az irodalomból magával 'hozta a hirlapirásba az erőteljes, világos, csiszolt magyar nyelvezetet és ezáltal bevitte az újságírást az irodalomba. Nem áll egyedül e tekintetben; gondoljunk csak Bartha Miklós klasszikus tömör magyarságára, nagy újságíróinknak ez közös erénye. De senki oly pazarul nem szórta a vezércikkbe burkold irodalmi gyöngyöket, mint Rákosi, mert alig volt az óvéhez hasonló termékeny•elme * Mindig, úgyszólván minden nap volt olyan mondanivalója, amiben a követelő elmék is gyönyörködhettek; minden esew ménnyel, a közélet minden fordulatával szemben tüstént meg tudta alkotni álláspontját és meg is tudta formulázni, sokféle szempontból megvilágítani, tudta az egyszerű gondolat gazdagságát minden változatban feltárni. - De ezek a tisztán formai megnyilatkozásai a hírlapiról zseninek nem lettek'volna elégségesek arra, hogy Rákosit arra a talapzatra emeljék, amelyen előttünk áll s áz utókor előtt állani fog. Kellett hozzá még valami; egy olyan jellemvonás, mely közös lehet a politikai működés minden elágazásának emberei közt, mely azonban különösen megkapó, ha egy hírlapíró egész életmüvének alapvonásaként jelenik meg, tehát abban a hiva* tásban^ mely a legnagyobb szellemi mozgékonyságot igényli, -Ez a valamliaz alapeszme változatlan egysége. Hogy ez Rákosiban 'megvolt, emeli öt nagyjaink sorába; ezen s eimen él topább emléke, nemcsak mint nagy költőé, mint nagy hírlapíróé, hanem mint nagy megyar embe[ - Rákosi lelkén, kora Ifjúságától halála napjáig egy gondolat ( uralkodott és ez hatotta át Írásának minden sorát: a magyar nemzet \ nagysága. Ennek a gondolatnak fanatikus rajongással való átélése vihette •—őt néha illúziókba,' tévedésekbe, túlzásokba, hiszen a nagy világáramlatok is csak a magyar nemzeti gondolathoz való viszonyokban érdekelték ^t, holott azok a valóságban nem alkalmazkodnak egy nemzet külön igényeihez. De ki az közülünk, aki-mikor Őt ugyan--ez a gondolat ihlette meg,—hasonló hibákba ne esett volnaf Helyzetünk tette és teszi most is bonyolult problémává a magyar nemzeti politikát, melyben hol a közjogi, hol a belügyi, hol a kulturális, hol a külpolitikai vonatkozások lépnek előtérbe. Hiszen marunknak sinOs még mai nap se egészen tiszta fogalmu ik nemzetiségi poli tikánk his tóriai kialakulásának törvényszerűségéről és ennek folytan ^nin arról biztos, másokat is meggyőző Ítéletünk. I»e én ma nem mondom el Rákos politikájának bírálatát! ez a történelem feladata; ma az egyéniséget méltatom, ma engem nem érdekel, hogy mikor és milyen részletben értettünk egyet, mikor és miben nem. Ezzel talán valamikor foglalkoznom kell, amákor ismét politikát csinálok és amikor majd a legtiszteletreméltóbb melle -tekintete^s félretéve, ragaszkodnom kell ahoz, amit tiszta meggyőződéssel belyesnek tartok. De ma azt látom magam előtt, ami minden részletet és kritikát tul fog élni, ami Rákosi alakjának szoborszerűségét fog adni, amint-hogy mélységes erkölcsi tartalmat adott zsurnalisztikái működésének: o a magyar nemzeti gondolatnak ugy hAsszu életen át való folytonos ural* kod ás at az ő nagy szellemé^. - És milyen csillogó változatosságot tudott belevinni a következe* . \'\m. tesen fentartott egyetlen eszme kifejtésébe | Itt azután a poéta jött az '•j < ^Folytatása következik;^