Magyar Országos Tudósító, 1929. január/2

1929-01-29 [002]

KORNIS GYULA ÁLLAMTITKÁR ELŐADÁST TARTOTT A KULTÚRPOLITIKÁRÓL ÉS A NEMZETI ÉLETRŐL. A Piarista Diákszövetség gyűlésén kedden délután K o r n i s Gyula állam Titkár ' előadást tartott ^Kultúrpolitika ós nemzeti élet" címnél. Az előadás elp'tt D e g r é Miklós, az ítélőtábla elnöke üdvözölte a megjelenteket s felkérte Kornls Gyula államtitkárt előadás inak megtartására. - Az előadásom cime: Kultúrpolitika és nemzeti élet - kezdte előadását Kcrnis Gyula. - Először külön k lön megpróbálom a fogalmakat el emeznl, azután összekapcsolom jegyeiket. - A kultúrpolitika*, a kult&ra céltudatos fejlesztése és természetszerű 1rányitása. A kaltura szó helyet gyakran használjuk a civilizáció szót, de lényegében ní ind'-a-két tő egészen mást jelent. A kultúra ellentéte a barbárság, a civilizációé a vadállapot, amelyben még nincs semmi *«grend. - A kultúra és civilizáció azonhfcn egymásra vannak utalva. Nem lehet a tudományt művelni akkor, ha nincs meg a külső jogrend. Viszont, hogy külső rend uralkodjék, hogy a polgárok megtegyék kötelességüket, ahoz szükséges bizonyos erkölcsi rend, hűség, engedelmesség. - A kuktnra is olyan szó, amelyet s*kat forgatunk anélkül) hogy jelentőségét néznénk. Négy fogalmat jelent a kultúra: értéket, tevékenységet, fogékonyságot és történeti produktumot. Elsősorban az ld álok foglakta a kultúra. A szellemi javak nem mindig jutnak hozzánk olyan processzus utján, mint a fizikai javak az átörökléssel. - A kaltura fogalmának vizsgálata után nézzük a kultúrpolitikáét is* A kultúrpolitika nem egyéb, mint a szellemi javak szétosztása. A kultúrpolitika feladata: rendszeresen kipuhatolni a nemzet szellemi és anyagi szükségleteit. Igy lesz egészséges a nemzet szellemi szervezete. Annál vagyonosabb lehet egy nemzet, minél műveltebb, minél fejlettebb a fantáziája, minél kitár* tóbb az akarata. - Igy jutunk el a nemzeti élethez. A. nemzetnek két kritériumát szokás felállítani. Azok teszik a nemzet tagjait, akiket közös nyelv köt Össze, ináé okszerűit azok, akiket közös faj köt össze. De ezek a kritériumok nem állanak meg teljesen. A h^r^átok és a szerb nemzet egy nyelvet beszél, egy fajbó szármafcik és mégsem vallják magukat egy nemzethez tartozónak, amint azt a közelmúlt eseményei oizonyitctták. Ebből következik, hogy ezekre az ^bjektiv ismertető jegyekre nem lehet támaszkodni. Azok tartoznak egy nemzethez, akik magukat a nemzethez tartozóknak érzik. *• A világháború után minden nemzet jobban átérezte nemzeti mivoltát és igyekezett gyorsabb tempóban kiélni a maga sajátságos faji típusát,amely megkülönbözteti más nemzetektől. Ezt a célját minden nemzet a kulturaTterén éri el és csak a maga sajátságos kultúrájában jut öntudatra. - Itt van tehát az összefüggés kultúrpolitika és nemzeti élet között. Mi,« -den kultúra valójában nemzeti kultúra. Ezután néhány kultúrpolitikai irányelvet világított meg az elöadú, többek között a nacionalizmust. Majd igy folytatta : - Befejezésül arra vagyok bátor rámutatni, hogy ha a kultúra és politika szót együtt nézzik, semmiesetre sem érthetünk kultúrpolitika alatt pártpolitikát .Nálunk is dereng már kultúrpolitikai közvélemény, például a piarista diákszövetség, amely büszke iskoláinak hagyományaira, ős az a tény, hogy mi itt ma egyáltalában összejöttünk : kultúrpolitika. Az értékes előadásért De g r é Miklós táblai elnök mondott köszönetet. A hallgat°ság soraiban ott voltak; Sebes Ferenc, a piarista-rend főnöke, Waidinger Gyula miniszteri tanácsos,H ü 1 t 1 Dezső,H o r nyáns zky Gyula, 3 c h ü t z Antal. D é k á n y Árpád h. államtitkár, M a d a y Gyula és M a t t a Károly oi .s cég gyűlési képviselők, Pech Aladár, Kemény Ferenc,M a d z s a r Imre főigazgatók és számosan mások. /MOT/CS. 1