Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1974-1975 (1-a-66)
1974. december 10. / Egyetemi Tanács ülés - Javaslat az ábrázoló geometria c. tárgy új képesítési rendszerére - Művésztelepi munkák osztályozása - Javaslat a művészképzés műhelyrendszerének kialakítására - Bejelentések - Napirenden kívól: az anatómia és tágyábrázoláás tantárgy reformjavaslata
3 2/ napirendi pont: Művésztelepi munkáink értékelése. Somogyi József a müvésztelepi munkák értékelését lezárva megállapítja, hogy azok eredményesnek mondhatók. Mégis azonban foglalkoztatja az a gondolat, hogy kicát szigorúbb programot kellene adni a hallgatóknak, ezzel kizárva annak veszélyét, hogy csak improvizálnak. Gondol itt például arra, hogy a szobrászok anyagban kivitelezett konkrét feladatot oldjanak meg. Ennek előkészítése már a tanév folyamán, a műtermekben megkezdődhetne, a feladatsor a müvésztelepen zárulna. Természetesen a festőknél mindez másképpen jelentkezik, éppen ezért kéri gondolkodjanak rajta, hogyan lehetne konkrétan megfogalmazni a müvésztelepi programot. Szabó Iván a sokéves tapasztalata azt bizonyltja, hogy egy müvésztelep akkor működik jól, amikor a hallgatókat minél több ráhatás éri. Elismeri,, másfajta tevékenységre van itt szükség, mint a műtermekben, szükséges a sok vázlat és ötlet rögzítése. Javasolja, hogy tartsanak ki a korábbi gyakorlat mellett, amikor különféle szakos hallgatók kerültek egy művésztelepre. Ez az itt folyó munkát színesebbé teszi, a helyi kiállítást pedig változatosabbá. Megjegyzi még, hogy a jó müvésztelepi munka nem a bemutatón, hanem az év folyamán mérhető le. Somogyi József egyetért a vegyes müvésztelep szervezéssel, hiszen a művészeti közéletnek is alapvető problémája az, hogy az egyes szakágak egymástól annyira elhatároltak, ezért Szabó Iván elképzelését támogatja. Mindenek előtt igen lényegesnek tartja, hogy az osztályvezető tanárok vezessék a müvésztelepeket, óriási jelentősége van a mester és a hallgatók együttélésének. Sarkantyú Simon egyetért a müvésztelepi feladatok konkrét körvonalazásával. Cifka Péter felteszi a kérdést, mi tette szükségessé annak idején a müvésztelepi munkálkodást? a plein air alkotás, amelynek komoly hagyományai vannak, de ma már nem tudjuk mit kezdjünk vele. Nem hisz abban, hogy a művésztelepek alkalmasak lennének az élményszerzésre, mert aki a megszokottban nem lát újat, az vidéken sem fogja meglátni. A lényeg a kuriózumok felfedezésében van. A müvésztelepi munkák megtekintése során ilyen kísérletet talán, ha egyet is látott. Kevésnek találja a jegyzetszinten való megállást és tudomásul kell venni és vétetni a hallgatókkal, hogy bizonyos feladatok elvégzése elengedhetetlen, ebbe tartozik a plein air tanulmányok újra élesztése is. Máskülönben a konkrét feladatok meghatározása mellett szól.
