Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1974-1975 (1-a-66)

1974. szeptember 30. / Nyilvános Tanácsülés - Rektori székfoglaló beszéd - Jubileumi oklevelek átadása - Eskütétel

1. számú melléklet

Nagyrabecsült Tanári Kar és minden dolgozója főiskolánknak! Igen tisztelt vendégeink, kedves elsőéves hallgatók! .

Tisztelettel üdvözlőül Önöket, kik főiskolánk évnyitó értekezletére eljöttek. Sokan vagyunk itt, akiknek különösen jelentős ez az óra, köszönöm, hogy megjelenésükkel ünnepivé teszik. Ünnepélyes Önöknek, akiknek a megemlékezés, a becsülés és.elismerő köszönet jeléül átadjuk jubileumi oklevelüket. Tanújeléül, hogy emlékezünk, emlékezni akarunk önökre és arra a.munkára, amihez egy alkotó életen keresztül hivek voltak. Bizonyos, hogy a rengeteg erőfeszités önmaguk szellemének folytonos szétosztása is benne van azokban a magvakban, melyek e társadalom termékenyítő talajába hullottak és ma már - úgy hiszem - bőven termik gyümölcsüket.

Ünnepélyes Önöknek, fiatal lányok és fiúk, akik ott a fal mellett állnak és első alkalommal találkozik tekintetük azokkal, akik ezután életük egyik legjelentősebb 4-5 vagy több évében kicsit összekötik a sorsukat a magukéval. Talán nem hangzik patetikusan, de valóban úgy hiszem, hogy a tanár - különösen már az egyetemeken és főiskolákon - sorstársa növendékeinek. Ez teszi hitelessé szavait, ez teszi hitelessé vallomását - jelen esetben a művészetről. Ettől az órától kezdve minden egyes alkalommal ő is meg fog küzdeni Önök mellett, Önökért az ősi erőkkel, az önkifejezésért, a magukra találásért, a gondolat szárnyalásáért, amiknek a beteljesülése a semmihez nem hasonlítható boldogságot adják. Hiszem, hogy nemcsak önmaguk és az Önök emberségéért, hanem nemzetükért, társadalmukért, azoknak az elődöknek folytatójaként, akik értünk is hasonlóan tettek és akiknek -, ha módszereikben ma mások is.elképzeléseink - jelentősége az időben nem halványodik, Kivánom, hogy a házban, mely kapuit most megnyitotta Önök előtt, jól érezzék magukat,

173/öt/1974/BJ