Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1974-1975 (1-a-66)
1974. szeptember 30. / Nyilvános Tanácsülés - Rektori székfoglaló beszéd - Jubileumi oklevelek átadása - Eskütétel
2 találják meg a boldogságot, találják meg kék madarukat, az.alkotás gyönyörűségét és engedjék szabadon szárnyal-, ni. Vállalják sorsukat, amit belső rendjük élni rendelt. Végezetül, ünnepélyes ez az óra nekem, az előbb említetteken túl azért is, mert mostani minőségemben először állok és szólok iskolánk teljes közössége előtt. Elfogódottá és szerénnyé kell tegyen a gondolat, ha végig gondolom azoknak sorát, akikét követem és akiknek hitét a szépben tovább adni, akiknek munkásságát tovább építeni legnemesebb szándékom. Bizonyára lehetnek tévedéseim, de tetteimben mindég meggyőződésem egyenes és mindenki előtt nyilt útján kívánok járni. Beiktatásom óta kb, 4 hónap telt el. Azóta nagyon sokszor átgondoltam a főiskola mai helyzetét, természetesen benne a magamét, erőmet, képességemet, szándékaimat egyaránt,- Első naptól kezdve érzem a felelősség súlyát, amit e tisztség jelent. Bizonyára jelentős része van ebben azoknak.a drámai napoknak is, amik megválasztásomat megelőzték. Nem kis mértékben növeli felelősség érzetemet ez is. Az Egyetemi Tanács e szomorú napok árnyékában kényszerült dönteni és akarva, nem akarva meg kellett küzdenie érzéseinek kettősségével. A tragédia ugyan előre vetette árnyékát, de mégis váratlanul ért mindenkit, hisz az érteleidnek ellenállt az érzelem és remélt a reménytelenségben. Bennem ugyanezek az érzések - talán érthető -, hogy még nyomasztóbban voltak jelen és nagyon nehézzé tették napjaimat. Megértettem tehát a másokét és el kellett viselnem, hogy megválasztásomban -, mint egyik ajánlóm meg is emlitette - nem kis része van -, mint mondotta - a „jelenlegi", illetve akkori helyzetnek. Sokat vállaltam már a közélet különféle megbízásaiból. Mindig azzal a - elnézést, ha szerénytelennek tűnök - hittel, hogy szolgálni tudok egy ügyet. E megbízásom tulajdonképpen előző ügyeimnek, tehát az ügynek is része, talán betetőzése, ami életemnek mindig jelentős tartalma volt. 174/SV1974/BJ
