Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1973-1974 (1-a-65)
1974. június 1. / Rendkívüli tanácsülés - Domanovszky Endre elhalálozása után megürült rektori pozíció betöltése
2 Tisztelt Egyetemi Tanács! Mielőtt e fontos feladatunkat elvégeznénk, szánjunk néhány gondolatot elhunyt rektorunk emlékének. E rendkívüli életpályát nagyon nehéz egy markolásnyi időben jellemezni, az emlékezet erre még nem is képes, mivel oly frissek a régen tudott, de mégis a döbbenet erejével ható haláleset okozta sebek. Tanárom, nevelőm volt, rajtunk próbálgatta művészetpedagógiai tígriskörmeit. S hogy ezek a kezdeti nevelői próbálkozások eredményesek voltak, mi sem bizonyltja jobban, mint a kortárs művészek alkotótevékenysége* Nagy Zoltán rézmetsző, Pap Gábor, Piros Tibor, Eeich Károly, Kass János grafikusokat, Köpeczy Bócz István diszlettervező, Vas Antal, Németh István belsőépitészek, Dániel József formatervező, hogy csak az ötveneseket említsem, nem beszélve intézetünkben oktatókról, vagy az itt ülő tanácstagokról, akik mind az ő keze alól kerültek ki. Az akkori Iparművészeti Iskolába kerülésével, szemléleti, módszerbeli forradalmat teremtett, s emberségével pedig olyan atmoszférát, mely egyedülálló volt akkor, s a fasizálódó Magyarországon, Kampis Antallal együtt az értelem bázisát adták a gyáva, a korrumpálódott, vagy jobbratolódott tanári testületben. Politikai arculatáról néhány villanásnyi esemény* A negyvenes években, az alakrajzi órájára turulista tollas fövegben, rongyosgárdabeliéajonettel a farukon jöttek a hallgatók, közismert közvetlen, de ellentmondást nem tűrő trivialitással rúgta ki az óráról őket. Szablya Frissauf Ferenc kormányfőtanácsos igazgató jött fel, s kérte jelenlétünkben, hogy tartózkodjék az atrocitásoktól, engedje dolgozni a politikai demonstrálókat. "Döntsön méltóságos uram, ha ők bejönnek, én kimegyek, nem korrigálok". Más eset. A ma már históriává váló hires március 15, melyet a Történelmi Emlékbizottság hirdetett meg. A turulista aktivák kora reggel a Pátzay féle jelvényt osztogatták és szervezték a felvonulást. A Kinizsi utca és Báday utca sarkán érte utol őket a tévedés szele, s kezdődött a jelvények leszakitása és a hallgatók visszatranszponálása az aulába. Doma a lépcsőházban találkozott a visszavonuló tollasokkal, szokásos modorával fennhangon gunyorosan jegyezte meg, hogy "No ti szarháziak, eddig tartott a hazafiuságtok?" Se szeri, se száma az ehhez hasonló állásfoglalásának. Mint pedagógus, tüzet tudott csiholni az alkotáshoz, s aki mö^e állva percekig hallgatva, majd hátat györaöszkölő közvetlenséggel szólalt meg, hogy jól van Pupák, akkor számunkra ez maximális biztatással ért fel. S akit beavatott kis aquarelljein keresztül kolorizmusába, melyek kezdeti pályáját jelezték, azok
