Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1971-1972 (1-a-63)
1971. december 16. / Ideiglenes Tanács - Szervezeti és Működési Szabályzat előkészítése - Költségvetés - Ifjusági törvény - Szakmai értékeléseket érintő kérdések - Oklevélhonosítás
- 9 -Balogh Jenő mint tapasztalt telepvezető állapítja meg, hogy a nem állandó telepnek az az előnye, hogy a hallgató honi ismeretét bőviti. Véleménye szerint az eredményté-lenséget ott kell keresni, hogy ennek a foglalkozásnak nincs programja, ha volna, akkor csakis szaktanárok vezethetnék. Jelenleg a dolog úgy néz ki, hogy a telepvezetőre adminisztrativ feladatok hárulnak és ha ez igy helyes, akkor a szervezést hizzuk az ifjúságra. Ebhen kell dönteni. A továbbiakban tapasztalatairól beszél: egy-egy marxistaleninista tanáron kivül a telepet - amit ő vezetett - csupán Kádár mester látogatta meg. Ami a külföldi telepeket illeti, erről is vannak tapasztala tai, itt a hallgatók arra hivatkoznak, hogy ők erre befizettek, tehát nyaralni jöttek. Javaslata: Eldönteni a trimeszter a tanulmányi munka szerves része-e határozott programmal, -- ez esetben határozott ellenőrzésre van szükség a szaktanárok részéről; avagy az ifjúság önálló tevékenysége -- akkor a KISZ szervezze az adott gazdasági feltételek mellett. Kádár György véleménye az, hogy a müvésztelepi munkára egy hónap kevés és az nem az ország megismerését célozza, a honi ismeretek megszerzését tanulmányi kirándulásokkal kell megoldani. Amellett szól, hogy a trimeszter csakis a tanulmányi munka szerves része lehet, feladatát komolyan meghatározva. Előadja, hogy ő az osztályát a tanév elején rendszeresen beszámoltatja a telepen végzett munkáról, az a tapasztalata, hogy az értékelésre a tanév megkezdésekor azért nem kerülhet sor, mert a fogadó városok az ott készült müvekből kiállításokat rendeznek, ezek a müvek az év végén érkeznek vissza többnyire és nyilván a legkvalitásosabb müvek nem lennének értékelhetők. De indokolja javaslatát azzal is, hogy a hallgatók a telepen vázlatokat készítenek, melyek azután a műteremben érlelődnek tovább. Erre okvetlenül időt kell hagyni. Annyit még megemlit, hogy korábbi müvésztelepi látogatásai során tapasztalta, hogy ragyogó napsütésben a hallgatókat mocskos emeletes ágyakon, szárazkenyerek között heverve találta , Pátzay Pál azon az állásponton van, hogy a müvésztelepeket tanulmányi célból kell fenntartani, Emlékeztetőül felidézi, hogy annak idején e foglalkozás beindításának a szabadtéri vázlatok készítése, szabadtéri ismeretszerzés volt a célja. Ma sajnos, a hallgatók gyűlölik a természetet, ülnek a szobában és absztrakt képeket festenek. Ezen kell változtatni.
