Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1971-1972 (1-a-63)
1971. december 16. / Ideiglenes Tanács - Szervezeti és Működési Szabályzat előkészítése - Költségvetés - Ifjusági törvény - Szakmai értékeléseket érintő kérdések - Oklevélhonosítás
Io Domanovszky Endre javasolja, hogy ezt a rendkívül szerteágazó vitát most ne folytassák és egy más alkalommal tűzzék ismét napirendre, a most elhangzottakon gondolkozva. b/ Tátekoztató a félévi beszámoló új rendjéről Sok félreértést elkerülve tartja szükségesnek erről a témáról emlitést tenni: főbb éves tapasztalatunk az, hogy a hallgatók egy része csak az értékelés előtt néhány héttel fogaik a munkához. Bár fenntartja azt a£ véleményét, hogy az osztályzások a hallgatókat látszateredményre szorítják, és a képzőművészet nem az a fajta tevékenység, amit sűrűn mérni lehet, hanem hosszadalmas folyamat, mégis szükségesnek tartja a fegyelem megszilárditása érdekében az osztályzás nélküli beszámolót. Kell, hogy a hallgatók érezzék,hogy ellenőrzés történik a tekintetben, hogy milyen minőségben és mennyit produkáltak az adott időszakban. Természetesen arra is sor kerülhet, amennyiben nem teljesített, hogy az illetőt kizárják. fentiek közlését csupán bejelentésnek szánta. Kádár György nagyon egyetért a bejelentéssel és véleménye szerint az a kisebbség, amely ezt az intézkedést indokoltiá tette, destru ál. A kollégáktól olyan megjegyzéseket is hallott már, hogy egy-eSf hallgató nem hajlandó teljesíteni a tanulmányi fela datot, ezek a hallgatók önmaguk felett Ítélkeztek. Pátzay Pál arról a szomorú tapasztalatáról beszél, hogy a hallgatók korunkban nem járnak múzeumokba és nem veszik tudomásul, hogy a remekművekkel való személyes találkozás önmagunk értékelésére biztosit mércét. Ennek a körülménynek tudható be, hogy tele vagyunk zsenibetegségben szenvedő fiatalokkal, akik destruálnak. Kéri a szakmai testületet, hogy szorgalmazza a múzeumi látogatásokat, hogy az államvizsgákon ne az derüljön ki, hogy a hallgatóknak sejtelmük sincs inükinc s e inkr ől. Domanovszky Endre A témát lezárva annak a kívánságának ad kifejezést, hogy a főiskolai fegyelem megszilárditása érdekében az osztályvezető tanárok álljanak a sarkukra és járjanak el ott, ahol ez indokolt és ne a régi gyakorlatot folytassák, amikor olyan hallgatók mellett állnak ki érzelmi okokból, akik azt meg sem érdemlik. Ezzel ezt a témát lezártnak tekinti.
