Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1969-1970 (1-a-61)

1970. június 22. / Igazgatói Tanács ülés - Tanévzáró beszámoló - Tájékoztató a következő tanévvel kapcsolatos néhány kérdésről - Jelentés a főiskola KISZ szerbezetének munkájáról

- 7 -mutat különös lelkesedést és szorgalmat. Az ellentmondást mi is érzékeljük. Az a tény, hogy a délutáni szabadidőben is csaknem üresek a műtermek, hogy a kroki és a morális csaknem elnéptelenedett, mutatja, hogy egyfelől kevés lehet a tartalmi ösztönzés, másfelől még mindig fellelhető az alkotó munkát illető téves felfogások hatása* És nem utolsó sorban a szellemi beérésnek egy olyan etapúja, amikor az alkotó tevékenység lehetőségei, értelme, szükségességének kétségessé tétele és egy sereg olyan tényező, melyek kifejtése túlmegy ennek az együttlétnek a keretein, mind fékezően hathatnak. Ugyanakkor csak elismeréssel lehet szólni azokról, akik belső szükségesség folytán, megszállottjai a munkának. Szinte név szerint lehetne felsorolnunk őket. Azt gondolom nagyot nem tévedünk ha azt állitjuk, hogy a szakmai munkát végző mesterek tehetik a helyzet javitása érdedében a legtöbbet.

b/ A legtöbb probléma mégis az un. elméleti tárgyak elsajátítása körül fedhető fel. Ehelyütt még több összetevőt lehetne emlegetni. Csak a leglényegesebbet. A vizsgák tanulsága, személyes tapasztalatok alapján a hallgatóink elméleti felkészültségének szintje rendkívüli mérvű polarizációt mutat. Nagyon sok az éppen, hogy elfogadható felkészültségi szint. A még elfogadottak között jónéhányat kellett volns elmarasztalni. Gyakran halljuk érdemes és kiváló mestereink szájából, hogy hogyan kívánhatunk rendszeres, alapos szakmai munkát, amikor kimeritő elméleti stúdiumokkal terheljük hallgatóinkat. Nagyon fura helyzetbe kerülnénk, ha valamelyik tudományág isxaeretanyagának terjedelmét és mélységét, nehézségi és követelmény fokát vetnénk össze a nálunk előadott anyagokkal. Távol áll tőlem a gondolata is annak, hogy bármelyik elméleti tárgy anyagának milyenségére még célzást is tegyek, hiszen közös munka eredménye volt a tanterv és a program. De azt gondolom, hogy magát a szakot képviselő kollegád?: is elismerik a mondottak valóságát.

A másik ok, amiért szólni kell a kérdésről, ez az elméleti vizsgák tapasztalata. A testület érdekelt tagjai csaknem egyértelműen szóvátették az államvizsgák nem kielégítő színvonalát. Csak részben ad erre magyarázatot az, hogy az osztályösszetétel az átlagosnál is gyengébbre sikerült. Csak érinteni szeretném azt a tapasztalatunkat, mely a vizsgák lebonyolításával van öszszefüggésben. Egyes kollégák szóvá tették, hogy az államvizsgák és kollokviumok, elnökei vagy vizsgabizottsági tagjai esetenként a szükséges mértéknél erőteljesebben foglalkoztak a felelőkkel s ez a szereplésük a reális megítélés szempontjából nem hatott minden esetben pozitiven.

Ebben a tanévben másodszor maradtak el a félévi vizsgák, ig£ ö teljes évi anyagból kellett beszámolni. Csak a vizsgák előtt vált nyilvánvalóvá, hogy a rendszeres tanulás elmulasztása milyen nehéz helyzetbe hozott egyes tanulócsoportokat, osztályokat s ez milyen izgalmakat okozott. Menetközben a hallgatók részéről kifogások hangzottak el a vizsgastrukturák, módszerek vizsgarenddel szemben. Az észrevételekkel, melyek között értelmes is volt, azonban már nem állt módunkban foglalkozni, mert a vizsgák lebonyolításának a rendjét egy hónappal / a rendelkezéseknek megfelelően/ az életbelépés előtt kifüggesztettük, már nem volt lehetőség a módosításokra.