Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1969-1970 (1-a-61)
1970. június 22. / Igazgatói Tanács ülés - Tanévzáró beszámoló - Tájékoztató a következő tanévvel kapcsolatos néhány kérdésről - Jelentés a főiskola KISZ szerbezetének munkájáról
'Ifi ■J-J- 8 -Másfelől abból, hogy a hallgatók és a tantestület tagjai részéről felmerülő olyan értelmű kívánságok hangzottak el, hogy állítsuk vissza a félévi kollokviumokat, illetve legalább egy részét, arra következtethetünk, hogy a tantestület néhány tagje vissza szeretne térni a korábbi rendszerhez és az az elgondolás hogy a hallgatók minél többet a körülhatárolt ismeretanyagból önállóan dolgozzanak fel, egyéni vagy csoportos, de tanári irányítást fokozottabb mértékben igénylő közös munka révén, ez az elgondolásunk nem talált általánosan egyetértésre. Márpedig változatlanul az a véleményem, hogy felsőfokon ez a módja a gondolkodást, Ítélet alkotást és biztos ismereteket adó képzésnek. Méghozzá a legjobb módja. Lehet, hogy előre akarunk szaladni? Nem voltak illúzióink,az önállósulásnak vázolt módja valóban nem csekély szellemi erőfeszítést igényel. Az uj követelmények, az elgondolás helyességének a megértése és megértetése a hallgatók részéről nem történhet máról holnapra. De most kétségessé vált, hogy szándékunkban áli-e segíteni őket abban, hogy az elképzeléseket megértsék és elfogadják. Most itt állunk. Ismeretes, hogy körkérdés fomájában várunk feleletet arra, hogy mit gondolnak most a kollégák a vizsgák stabil rendszerének kialakítása érdekében szükséges intézkedések vonatkozásában. Változatlanul helyesnek vélem az eredeti koncepciót: azt tűztük magunk elé, hogy redukáljuk az elméleti tárgyak óraszámát, ezzel egyidejűleg tömöritsük az elsajátítandó ismeretanyagot s az érvényben levő előírások értelmében tegyük azt a lehető legkorszerűbbé, ugyancsak metodikailag is a legjobb oktatási megoldásokra törekedjünk. Mindezt azért, hogy a szakmai felkészülés mélységét, szélességét és magasságát fokozzuk. Meg kell állapitanunk, hogy van egy ellentétes törekvés. Növelni újból az elméleti órák számát, a "bevált’* módszereknél maradni. Azt gondolom az egész problémát újból meg kell - s nyilvánvalóan alaposabban vitatnunk, hogy a helyes álláspont jusson érvényre. A teljességhez hozzátartozik, hogy van néhány biztató kezdeményezés is s ez, csak erősít abban, hogy ne hagyjuk a dolgokat a maguk tehetetlenségi nyomatékára kifutni. Kedvező tapasztalatról számolhatunk be a filozófia vizsgáról, ahol a t rténeti anyagból a tárgyalásra kerülő rendszer belső ellentmondásait elemezték a felelők. Hasonlóképpen eredményesebbé vált a tudományos szocializmus tárgy oktatása. Kiemelkedő ez anatómiai studium terén végzett munka. Az a tapasztalatunk, hogy Barcsoy mester évről, évre csiszolja módszerbeli munkáját is. eglepetés számba ment a III. évfolyam művészettörténeti kollokviuma, amelyen a hallgatók nemcsak a művészettörténet XX. századbeli anyagáról tanúsítottak biztos tájékozottságot, hanem önálló véleményüket, problémáikat is ismertették, és nem egy esetben nézeteik helyességéért vitába is bocsátkoztak. Főként a szobrászok mutattak igen jó formát. Megnyugtató volt a III, évf. felkészültségi foka az ábrázoló geometriából. E néhány példa - is a fentiekre gondolva - elképzelésünk helyessége mellett szól.
