Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1967-1968 (1-a-59)

1968. március 18. / Igazgatói Tanács ülés - Tanterv továbbfejlesztése

- 8 -dr.Nemes László:

Teljes mértékben, alapvetően egyetértek a javaslat fő célját illetően. Az helyes, ha a szakmát növeljük, ha az elmélet rovására is. Egyetértek a mi tanszékünket illetően is.

A minisztérium illetékeseivel már meg is tárgyaltuk, szentesítést nyert. Kidolgozandó még a módszerek és a koncentráció kérdése, шиу melyek azonban a problémakörnek másodrendű feladata .

Ellenkező jelleggel, bizonyos értelemben a-felvételi rendszerhez, a szelekcióhoz kell szólnom. A hozzászólások úgy látom, e kérdésben rendkívül végletesek és bizonyos tényeket nem vesznek figyelembe. Pl:

1/ valóban él egy közhiedelem a fiatalokban, a szülőkben, hogy rendkívül erős a protekcionizmus a felvételnél, ha az igy van, vagy sem, akkor is. Ezt nem hagyhatjuk teljes mértékben figyelmen kivül,

2/ ha mi, a tanárok, akik alapvetően döntünk a felvételben, nemcsak a rajzokat és pontszámokat látnánk, hanem mind megismerkednénk a jelöltekkel, azt még technikailag sem lehetne végigvinni és nem is biztos, hogy jobb eredményt érnénk el.

Mi a helyzet gyakorlatilag? Igen nagy százalékban az esti tanfolyamról veszünk fel hallgatókat, akik egy tanévet az intézmény falai között töltenek. Ezehkivül közvetlenül csak azokat vettük fel, akiket a tantestület egyhangúan kitűnőnek talált. Ebből arra a következtetésre kell jutnom, hogy nem hiszem, hogy olyan óriási eredményt érnénk el a jelenlegivel szemben, ha minden tanár, minden jelölttel 2o percet beszélne.

Járható útnak azt találnám, ha 15-2o %-al többet' vehetnénk fel, de azzal a határozott Írásban foglalt céllal, hogy az I. év második felében szigorúan szelektálni kell, le kell építeni a létszámot. Tapasztalatból tudom, hogy - bármelyik felvételi évet véve alapul - őszintén szólva a munka végeztével az derült ki, hogy 25-nél többet nem is igen lehetett volna felvenni, legfeljebb 1-2-3 emberrel. Abban sem vagyok biztos, hogy a magasabb létszámot el tudnánk helyezni, hiszen időközben megindul a kibővített restaurátor képzés is.

Nagyon jól tudjuk, hogy mi a helyzet a szelekció esetében is. Mindig akad 3-4 hallgató, akinek eltanácsolásáról beszélünk, de végül mindig azt mondjuk, tanárnak jó lesz. így aztán a szelekciót még sem hajtjuk végre.

Az egyetemeken megvan a szelekció, hiszen ott objektiv kritériumok vannak, itt nincsenek, hanem mindig a tanár jó szive dönt. Nem látom be, hogy egy ilyen gyakorlattól el lehetne tekinteni, mert szükségszerűen alakult ki a mostani.

dr.Véí vári Lajos:

A művészettörténet tárgyban próbálkoztunk már ilyen elképzelésekkel, de nagy volt a felháborodás, de a növendékek 5o-6o%-i nagyon komolyan vette a dolgot. Az elképzelésekkel a magam részéről nagyon egyetértek, hiszen az élet versenyére kell a növendékeket nevelni. Mi a tanszéken az első hónapot arra hasz-