Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1967-1968 (1-a-59)
1968. március 18. / Igazgatói Tanács ülés - Tanterv továbbfejlesztése
25 \- 2 -Bence Gyula: Előre bocsátom, mi komolyan vettük, hogy a reform azt jelenti, hogy azokat az elgondolásokat, melyek születtek, menet közben, megvalósulásuk során figyelemmel kisérjük és ahol szükségesnek látszik, felülvizsgáljuk és javaslatokat teszünk.korrekcióra. Miután tavaly végzett az első reform évfolyam, négy év tapasztalatai rendelkezésünkre állnak. Azt tapasztaltuk, hogy növendékeink döntő többsége művész kiván lenni. Az első tehát, amit tudomásul kell vennünk. Miután a képzés idejét négy évben határoztuk meg, s ezen nem változtathatunk, ezen az időn belül kell a maximálisra emelni a szakmai-elméleti szintet. A mesterek jó részéről állandóan nyomás nehezedett ránk, hogy tegyünk további javaslatot a szakmai idő további emelésére, mert a jelenlegi képzési idő kevés. Továbbá nem titok, hogy a hallgatók döntő többsége az un. elméleti tárgyak 'elsajátítása tekintetében a személyi érdekeltséget nem érzi. Vannak, akik kötelességből lelkiismeretesen eljárnak az órákra, de azokat végig unatkozzék, mert úgy érzik, hogy az előadott anyag nem kötötte le érdeklődésüket, s ha nagyon akarják, megtalálhatják másutt is. Amig a szakmában a lehető legmagasabb - szintű munka folyik, addig ezt koránt...зет lehet elmondani - eredményeit tekintve - az elméleti stúdiumokra /sajátos ellentmondás alakult ki/. /Értesüléseim szerint pedig a mi hallgatóink műveltség tekintetében messze felette állnak más egyetemek, főiskolák hallgatóinak./ Koránt_sem tanusitják hallgatóink azt az önállóságot, az önálló gondolkodásnak azt a fokát, amit tapasztalhatunk választott szakmájukban. Más természetű belső ellentmondás is mutatkozik a szakmai és elméleti anyag között. Ennek egyik megjelenési formáját abban látom, hogy az elméleti tárgyak tanulandó stúdiumok maradnak - a szakmai alapvető problematikája: a művészet tanulással nem sajátítható el. Ez volt az első számú ösztönző erő arra, hogy olyan formát találjunk, amivel a hallgatók önálló erőfeszítésének igény bevételével, arra. való támaszkodással, nagyjából azonos tártál mu szellemi munkát végezzenek elméleti téren is, mint a szakmá ban. Ha meg tudjuk oldani, hogy összehangoljuk az elméleti oktatást a szakmával, akkor ezt a célt el is érjük. A feladat tehát kettős: 1/ szakmai órák számának emelése, 2/ a hallgatók érdekeltségére alapozva minél többet sajátítsanak el az előirt elméleti tárgyak anyagából. Ezért gondolkodtunk azon, miképpen lehetne az elméleti tanszékek munkájának nagyobb önállóságot adni. így alakult ki az az elképzelés, hogy nem ellenőrizzük a hallgatókat, nem
