Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1959-1960 (1-a-51)
1959. szeptember 17. / Igazgatói Tanács ülés - Társadalmi ösztöndíjak - Ujabb diplomamunka bírálat időpontjának kitűzése - Greskovits László visszavételének ügye - Pátzay Pál szobrászati oktatás módszere - Móka István felvételi kérése
11 -^ tr■ *' c-J (gj*/^** *' * ’ / gyakát ábrázoló képet. Az ember ábrája természetesen minden más jelenségnél zsúfoltabb és igényo&ebb, ellenőrzöttebb képzebtáreitásC vált ki. Az ember, az ember ábrájával teljesen azonosítja magát, maradéktalanul átveszi mimikáját, ezen keresztül életérzését, cselekvését stb. Ezokból már a megismerő célzatú tanulmányozásnak is az élő, cselekvő kifejezésü ábrázolás gyakorlásával kell teljessé válnia. A szobrásznak különöskép fontos a formák funkció-értéke, mert általában környezeti együtthatás nélkül- kénytelen ábrázolni az alakot. A szobrászi eszközök puritán volta, majdnem szimplasága arra kényszeríti a szobrászt, hogy a plasztikus megjelenités alapvető hatóelemeit mélyrehatóióan kiművelje. Ezek a gondolatok vezetnek arra a meggondolásra, hogy a harmadik évfolyam első feladatai a mozgó ember ábrázolásának gyakorlásával foglalkoztassanak. Előbb lépő, illetve járó, ülő, támaszkodó, fekvő mezítelen alakot ábrázoltassunk. A mozdulat megragadása és a tagok elmozdulásával járó jellegzetes formai átalakulások megfigyelése és megértése e feladatok fő célja. A megelőző anatómiai tanulmányok már lehetővé teszik a mozgó test mechanizmusának teljes megértését. A mintázatok nem lehetnek nagyok, legfeljebb féléletnagyságuak, mert rövid időközökben váltódnak. Az egyes beállítások ábrázolásét nem kell bevégzetté fejleszteni, inkább arra törekedjünk, hogy minél több változatát tanulmányőztássuk az alapvető mozgásállapotoknak. Feltétlenül terjesszük ki e feladatokat munkát, cselekvést végző mozgások ábrázolására, s ezek közül a legjellegzetesebbeket ismételtessük meg felöltözött modellről is. A feladatsor valamely lelkiállapotot tükröző mozdulat ábrázolásával fejeződjék be. Ezek a tanulmányok alkalmat adnak arra, hogy az emberi test mimikái kifejező képességének lehetőségeit és határait megismerje a tanitvány. A cselekvésnek, vagy a lelkiállapotnak az ábrázolásában való kifejezése a jellemző kiemelésével, eltulozásával történik. A túlzás örve alatt a nagyot mondani akarás, a kérkedő erőmutatás torz idomokat, kifejező szobor helyett kővé, vagy bronzzá dermedt ágáló szinészt formálhat. A szinész alakitásmódja azonban rossz minta a szobrász számára, mert a szinész mimikái cselekvése időben lefolyó történés, ké
