Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1958-1959 (1-a-50)
1958. szeptember 15. / Igazgatói Tanács ülés - Személyi változások - Szabad szombat kérdése - Müvésztelepi tapasztalatok - Cseh diákcsere ügye - MM hallgatók felvételének engedélyezése - MM engedélyezi Lajos József és Pálfalvi János részére a köztársasági ösztöndíjat - Müvésztelepi munkák megtekintése és értékelése
- 4 -Kádár György: Egyetért a főigazgatói tervezettel, Bernáth mester aggályait túlzottnak tartja* Néhány külföldi képzőművészeti főiskolát ismer és meg kell mondani, hogy nivó tekintetében az elsők között állunk éppen ezért rendkívül fontosnak tartja mindazt, amiát Domanovszky mester tervezetében leir. Csupán azzal nem ért egyet, ami a 49-es programra vonatkozik. Ha annak a reformnak voltak is hibái, nem szabad azonban elfelejteni, hogy az azt megelőző időkben semmiféle programmal nem rendelkezett az iskola, tehát az első volt, előzmény nélküli. Azóta már sokat változott az oktatási módszer, de állítja, hogy olyan mélyponton soha nem volt, mint a jelen pillanatban van. Az elsőrendű feladat, ezeket a hibákat feltárni. A maga részéről is megpróbálta a követelményeket Írásba foglalni, azt tapasztalta s* Írás közben, hogy az uj Programm sokkal nagyobb erőfeszítést kíván a hallgatóktól és tanároktól az eddigieknél. Domanovszky Endre: A felszólalásokra kíván válaszolni. A kritikára és a 4-9-es reformra vonatkozóan az a véleménye, hogy az előző reform kétségtelenül megállapítható hibákat követett el, amikor az egyéniség kibontakozásának lehetőségét nem volt hajlandó tudomásulvenni. Ellenben semmj/fesetre sem tud egyetérteni a szabadság olyan értelmezésével, amely a formaromboláshoz vezetne. Elképzelése szerint a tanári kar tevékenységét és ezen keresztül a növendékektől megkövetelt teljesítményt konkrétan és keményen - éppen nem a szabadság irányába - hanem a kemény követelmények fokozásában kívánja felvetni. Nem szabadságról van szó a második szakasz tevékenységét tekintve, mert éppen nagyon határozott követelményt állítanak a növendékek elé minden évfolyamra vonatkozóan. Az elmúlt évek osztályozó értekezleteinek tapasztalatai tették szükségessé a követelmények konkretizálását. Tehát a IV.évfolyamtól nem azxkaáa valamilyen szabadságról, hanem egy konkrét követelményről van szó, amit a növendékektől a IV.évfolyamtól kezdve fokozatosan meg kell követelni, ha a növendékek ennek a követelménynek nem tudnak megfelelni, nem maradhatnak a főiskolán. Azt is le kívánja szögezni, hogy a főiskola jelenlegi növendék létszáma az állam számára olyan mérhetetlen megterhelést jelent, amely olyan módosítást követel a -későbbiek során, amikor az első évfolyamokban egy nagyobb létszámú növendékanyaggal, de egy igen határozott és kemény szűrési szándékkal folyjon a nevelés. El kell érni azt a célt, hogy a felső években csak olyan növendékek legyenek, akik alkalmasak a művészi nevelésre. Kétségtelenül megállapítható az a tény, hogy növendékeink közül szép számmal jól megállja a helyét az életben, de meggyőződése szerint, még sokkal nagyobb készültségi fokkal kerülhettek volna ki a főiskoláról, ha egy szisztematikus nevelési módszerben részesültek volna. Azt azonban az uj program bevezetésénél figyelembe kell venni, hogy a IV.évfolyam az idén még nem áll olyan készültéégi fokon, mint szükséges volna, nyilvánvaló, bizonyos türelmességgel, átmeneti liberalizmussal kell végrehajtani a módosítást. Az altala készített program nem erre az évre vonatkozik, hanem egy hoszszabb időre mutatja meg a követelményeket, amelyet egyébként a főiskola tanári kara is egyenként követelt. Mindezek alapján felkéri a főtanszakvezetőket, Iragyx» tervük elkészítésénél vegyék figyelembe, hogy kettős terv kivitelezésére xá± van szükség. Arra, hogy végső fokon mi a követelmény és arra, hogy a jelenlegi állapotban hogyan tudják az átmenetet biztosítani.
