Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1958-1959 (1-a-50)
1959. február 17. / Igazgatói Tanács ülés - Ludmill Marinoff Sirkov kérvény tanulmányainak folytatása iránt - Honti György rehabilitálását kéri - Mottl Gyula különbözeti vizsga iránti kérelme - Ifjúsági kiállítás a Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából - Következő tanévre 25 hallgató felvételére van lehetőség - Előkészítő tanfolyamok megtartása - Szőnyi István rendkívüli fizetéses szabadsága - II. félév időbeosztásának ismertetése - Müvésztelepek szervezése
- 5 -/Aradi Nóra/ Bár nem ismeri az Iparművészeti Főiskola fejlesztési tervét - de a problémát abban látja, hogy az a főiskola mindezideig nem tudott főiskolává válni. Pátzay Pál: Tulajdonképen még a tananyaguk sem alakult ki. Aradi Nóra: Az iparművészeti terület egy rendkívül mozgékony terület, nem csak a műanyagok miatt, hanem az ipar mozgékonysága miatt, az igények állandó növekedése miatt. Az Iparművészeti Főiskola, amikor szembe kellett nézzen és akart is szembenézni a társadalmi ansoa mozgásból következő igny növekedésével és akkor felmérte, milyen hatószerepe lehet az emberek egyéni Ízlésének áLakitásában is. Ugyanakkor nem találta még meg mindezideig azt a tanmenetet, amivel a növendékeket képessé teheti ennek a szükségletnek megfeleljenek. Vagy az alakult ki, hogy közvetlenül a gyáripari termelésre nevelni,a művészeti szemléleti nevelés mellőzésével a technológiát elsajátítani, vagy átcsapott a másik végletbe, hogy csak egyedi darabokkal lehet ránevelni az ipart és kereskedelmet arra, hogy mi a jó. Lényegében azt a belső arányt, hogy egy művészeti-szemléleti nevelést adjon, annak alapján mélyítse el a technológiai ismereteket is, kényszerítse a növendékeket arra, hogy különféle technológiai eljárásókat alkalmazva művészi tárgyakat hozzon létre -r eddig még megtalálni nem tudta, ezzel bajlódik ma is, és ez az, amit ma is keres. Ugyanakkor kapkod a képzőművészet kütfcsk különféle ágazatai után. Ez hozta létre a mai belső ellentmondást. Véleménye szerint van festészet, de nem ismer diszitőfestészetet, van szobrászat, de nem ismer diszitőszobrászatot stb. Ezen problémák tisztázása és rendezése szükséges. Ilyen alapokon, kül£ön főiskolán kellene tanítani az illusztrációt, külön főiskolán az alkalmazott grafikát és lehetne sorolni a különböző ágazatokat. Az, hogy az Iparművészeti Főiskola ilyenformán kapkod és erősíteni akarja a képzőművészeti tanszékeit, nem erősiti meg azt, hogy az iparművész növendékek művészeti alapképzést kapjanak. Ez a kérdés teljesen tisztázatlan az ihtézményen belül. Ezt bizonyítja az is, hogy a tanári karon belül is vannak ilyen viták, pl. minek egy bútor- tervezőnek rajzot tanulni 3 éven keresztül stb. Arról beszélnek, hogy az iparművészet nevelésével? nem a\alóság ábrázolásának nevelésére kell törekednie, hanem kezdje meg az elvont síkot, teret tanítani, hivatkozva az ilyesfajta nevelési módszerre, amit egyes nyugati államokban megvalósítottak. Ez vezet leginkább oda, hogy a növendékek eljutnak egy bizonyos formáig és nem tudnak tovább jutni. Pátzay Pál; Az iparművészet mindenkor az építészetből, festészetből, szobrászatból nyeri táplálékát. Aradi Nóra: Kitűnik ax fiatal iparművészeknél, akik tehetségesek, hogy nem elégszenek meg egy sémával, de képtelenek térbe helyezni, nem tudnak megállni a talpukon. Nem szervesen fejlődött ki bennük a művészeti szemlélet.
