Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1958-1959 (1-a-50)
1958. szeptember 15. / Igazgatói Tanács ülés - Személyi változások - Szabad szombat kérdése - Müvésztelepi tapasztalatok - Cseh diákcsere ügye - MM hallgatók felvételének engedélyezése - MM engedélyezi Lajos József és Pálfalvi János részére a köztársasági ösztöndíjat - Müvésztelepi munkák megtekintése és értékelése
- 3 -/Bernáth Aurél/ vetkezni, hogy lehet majd ettől megszabadulni? A jelenlegi III, évesek, illetve IV.évesek nincsenek olyan fokon, hogy tőlük az uj program szerinti követelményeket elvárhatnánk. A IV.évfolyamosoknak is szükségük van arra, hogy a reális képzést tovább folytassák. A maga részéről elkészítette a festő főtanszak tanmenetét évfolyamokra bontva, ebből a legfontosabbnak tartja a IV.évesek tanmenetét. A tanácstagok kívánságára felolvassa. gátzay Pál. Kétségtelenül megállapítható, hogy a festőknél a modellhez kötöttség sokkal tovább tart, mint a szobrászoknál, mert ott megszokták azt, hogy fejből dolgozzanak, hiszen a kőszobrászatban nem lehet modell után dolgozni. Bernáth mester tantervét nagyon reálisnak találja. Bernáth mester aggodalmaira vonatkozóan az a véleménye, hogy bizonyos az, hogy ax képalkotásnak képzeletre épített módja, alkati sajátosság, elvileg úgy érzi a programtervezet sem mondott mást, véleménye szerint az általánosító megfogalmazás adott félreértést. Ék Sándor: Hasnnlóképen Pátzay mesterhez, szintén a maga területére tud hivatkozni, ahol szintén program szerint dolgoztak, azonban a VI.évben végeztek kreativ tevékenységet, addig csak imitátivet, Ha megegyeznek abban, hogy a művészképzés nem csak egy szakmai oktatás, hanem egyben világnézeti nevelés is - amiről a főigazgató nyomatékkai beszéltr akkor igazat kell adni abban, hogy a III.évfolyamra bekerült növendékek képességeit hozzák olyan szint re, hogy képesek legyenek az őket környező világot lefesteni. Meg kell értetni a növendékekkel - az anarchia elkerülése érdekében - hogy ez a szabadság nem egy formakisérletező szabadság, hanem a II.szakasz biztosítja a müészi kreativ tevékenység kibontakozását. Ez egyben a szocialista nevelés ügye is, mert a szakmai nevelés ©ellet a világnézeti nevelésre is szükség van. Véleménye szerint ebben az összefüggésben valóban figyelembe kell venni az alkati adottságot is, a kreativ szakaszban egy testhez álló tanmenetre van szükség, amely figyelembe kell vegye a szakmai és világnézeti felkészültséget is. A növendék bizonyos mértékig improvizációra van utalva* ebben a második szakaszban,áx ka de könnyen tapogatózzák válhat, ha a feladatok nincsenek ksrarká konkréten leszögezve. Improvizációra mindig szükség lesz, de helyes irányelvek mellett, amelyek nevelők lehetnek. A növendék ha alkot is, lehet helyes irányba terelni és befolyásolni. Azt hiszi, Domanovszky mester is erre gondolt, amikor azt mondja, a kreativ szakaszban, túl a szakmai kprrekturákon, egyértelmű itányban kell nevelni a növendéket. És ennek konkretizálását kellene Írásban leszögezni vagy megbeszélni. És éppen azért, mert a kreativ szakasz nem lehet anarchisztikus szabadság, rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy kik ott a nevelő tanárok. A maga részéről Domanovszky mester tervét elfogadja, elvileg azzal messzemenően egyetért. Azonban kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy a második szakasz tanárai más* az első szakasz növendékeivel is ismerkedjenek meg, legyenek kapcsolatban azokkal az alsőbb éves növendékekkel, akik valószínűleg osztályukra kerülnek.
