Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1958-1959 (1-a-50)
1958. szeptember 15. / Igazgatói Tanács ülés - Személyi változások - Szabad szombat kérdése - Müvésztelepi tapasztalatok - Cseh diákcsere ügye - MM hallgatók felvételének engedélyezése - MM engedélyezi Lajos József és Pálfalvi János részére a köztársasági ösztöndíjat - Müvésztelepi munkák megtekintése és értékelése
- 2 -Ék Sándor: Félreértette Bemáth mester a javaslatot, mert itt lényegében a diploma értékéről, jellegéről van szó. Arról beszélt, hogy a Főiskola a végbizonyitvány súlyát emelje meg és minősitse a növendékeket. Mindezek mellett szükségesnek tartaná, hogy Magyarországon legyen egy olyan fórum, ahol a művészek megpályázhassák diplomájukat. Fontosnak tartaná, ha egy olyan fórum létesülne, amely a Főiskolán kivül működik, de* nem függetlenül és amely a diplomák odaítélésével foglalkozna. Pátzay Pál: Ék mester javaslata csak akkor lehetne véghezvihető, ha lenne egy képzőművészeti akadémia, igy egyelőre a tervezetben lefektetett módosítást kell végrehajtani. Kádár György: Véleménye szerint nem elegendő ha a növendékek végbizonyítványt kapnak, hanem munkájukat osztályozni is kellene. Végvári Lajos: Csatlakozik Kádár mester javaslatához. Bernáth Aurél: « Végső fokon nem a diploma vagy a végbizonyitvány minősiti a művészt az életben, hanem az általa készített mü, művészi tevékenysége adja meg a művészi rangját. Domanovszky Endre: Kétségtelen az a tény, hogy ha a növendék végbizonyítványt kap, leértékelve érzi magát. Kéri a megjelenteket, hogy a továbbiakban a tervezettel kapcsolatban tegyék meg észrevételeiket. Bernáth Aurél: A festőfőtanszaki értekezleten a főigazgató részéről egy kritika hangzott el, amely véleménye szerint nem egészen igazságos. Tény az, hogy volt a főiskolán egy nevelési rendszer, amely rendkívüli módon betű szerint folytatta a művészi nevelést, azonban nem szabad elfelejteni, hogy az utóbbi években mégis voltak egészen kiváló eredmények is. A továbbiakban a dolog gyakorlati részére tér át. A gyakorlat azt mutatja, hogy az első három évben a főiskolai képzésnek el kell érnie az ábrázolás biztonságát, hogy azután a növendék a művészi készséggel is megismerkedjen úgy, ahogy azt a főiskola elvárja tőlük. Három évig rendkívül szigorúan képezik a növendékeket, a IV. évben van egy felszabadulás, ahol tulajdonképen a művészi nevelés kezdődik. Ez annyit jelent, hogy egy felszabadultabb művészi nevelés kezdődik, ennek azonban gazdasági és műterem hiány kihatásai lehetnek. Indokolja ezt azzal, hogy egy műteremben várának esetleg 16 növendék, itt a növendékeknek mind más elképzeléseik vannak, külön modelleket igényelnek és ezzel egyidejűleg, tennészetesen műtermet is, ilyen feladatok elvégzésére kicsinynek bizonyulnak a meglévő termek. Félő, hogy ilyen módszer mellett, bizonyos mértékű anarchia áll be a gyakorlatban, minden növendék mást akar majd. A növendékek ezt úgy fogják értelmezni:, na most itt a szabadság órája, lassan a formarombolásnak az eídorádója fog bekö-